BiLinGual B(L)oGi


Use da book
Decembrie 29, 2007, 4:17 pm
Filed under: Cogiting, Mindennapi chestioare | Etichete: ,

Ma lehalasztam egy konyvesbolt polcarol Norman Manea Bohocokrol cimu konyvet. Mielott a kasszanal atadtak volna befujtak ablaktisztito szerrel es megtorolgettek. Azt a megmagyarazhatatlan erzest keltette bennem, hogy a zacskoban, amit a kezembe nyomott az elarusitono, nem olvasnivalo van, hanem egy disztargy.

*

Azi mi-am ales dintr-o librarie cartea lui Norman Manea (Clovnii). Inainte sa primesc cartea, au curatat-o cu lotiune de curatirea geamului. Am avut sentimentul ca in loc sa-mi cumpar ceva de citit, am luat o decoratie pentru camera mea. I really don’t get it.

Anunțuri


Living crossroads
Decembrie 28, 2007, 11:44 pm
Filed under: Cogiting, Sentimenty | Etichete: ,

Óriási hibám (bár valósznüleg sokan ismernek még magukra), hogy ha úgy érzem, egy számomra fontos ember és közöttem csak egyre nő az űr, el kezdek sokat beszélni fölöslegesen. Különösen ha fizikai távolság is „begyújt” a pánikom alá. Lassacskán a járatott szövegeimmel eljutok arra a szintre, hogy nem marad belőlem csak egy üres bohóc, akit már senkinek nincs kedve meghallgatni, mert már semmi újat nem tud mondani. Megunt, egyre irritálóbb és szerethetetlenebb bábuvá válok a régebbi ismerőseim életének többségében. Ha valaki még nem gondolja, hogy az vagyok, meglátja egy-két éven belül. Állítólag az emberek azért hagynak maguk mögött bizonyos kapcsolatokat (legyen az baráti vagy szerelmi), mert az adott élet fejlődésének során érvényüket vesztik, miután betöltötték feladatukat, átadták mindazt, amit át kellett adniuk. Úgy érzem, egyes emberek főképp ez által válnak két-három metszésben le rólam: egyszer csak érzem, hogy túl sokat beszéltem, ismétlen magam és az illetőket már csak irritálom vagy unottan és jólnevelten bólogatnak. Vagy csak eltelt újabb hét év.

*

O greşeală capitală de-a mea e că vorbesc foarte mult. Mai ales când simt cum creşte distanţa dintre mine şi o altă persoană, dacă se mai adaugă şi o distanţă fizică (în cazul meu nicicum greu, fiindcă am foarte mulţi prieteni care stau departe de mine) şi mai mult. Vorbesc să simt că mai există o legătură. Iar asta îmi dă senzaţia că ajung să fiu un clovn trist şi gol, de neascultat din cauza că nu poate să zică nimic important sau nou. Rămân o păpuşa de care se plictisesc oamenii, care nu mai face altceva decât să-i irite pe alţii cu povestioarele sale. Sunt convinsă că nimeni nu rezistă prea lung în prezenţa mea. Cei care momentan nu simt asta o să simtă în câţiva ani. Mi s-a învâţat că oamenii de care nu mai ai nevoie în evoluţia vieţii tale sau care nu mai au nevoie de tine, cărora nu le mai poţi da nimic, pleacă din apropierea ta şi aşa e normal. Simt că o parte din aceste despărţiri se datoreşte faptului că nu ştiu să mă controlez tot timpul, atunci încep să vorbesc, apoi ajung să mă repet şi să devin plicticoasă şi iritantă, auzind vorbele căruia oamenii bine crescuţi mai dă din cap politicos şi plictisit, alţii pleacă enervaţi. Ori e o altă latură paranoică de-a mea, ori au trecut din nou 7 ani din viaţa mea şi stau la începutul unei schimbări.



Childhood’s dreams
Decembrie 28, 2007, 1:36 pm
Filed under: Mindennapi chestioare, Sentimenty | Etichete: , , ,

Mar tovabb is vonult a csalad Udvarhelyre az edesanyam feloli csaladot meglatogatni. Gyerekkoromban imadtam ezt a kisvarost. Csodas volt nagyszuleim udvaraban rohangaszni es a kedvenc unokatestvereimmel jatszani. Ugy kepzeltem, majd tanitani fogok az itteni liceumban. Most ugy kepzelem, ket fordulat hozhat szamomra biztos fulladast: egy intezmenyhez (es kotott orarendhez) tartozni vagy iskolaban tanitani (+ kisvarosi iskolaban tenni ezt). Azt hiszem, nem fog megvalosulni a gyerekkori almom.

*

Am trecut mai departe pe drumul nostru de sarbatori la Odorheiu Secuiesc, la rudele mamei mele. Este un orasel absolut adorabil. Probabil simt asa, fiindca iubeam sa ma joc in ograda bunicilor si sa fiu cu verisorii de aici. Mi-am inchipuit ca viata perfecta ar insemna pentru mine, daca m-as putea muta aici sa predau la liceul din centrul oraselului. Acum stiu doua chestii, care ar duce cu siguranta la sufocarea mea: sa fiu angajata unei institutii (si sa am astfel un orar fix) sau sa predau la scoala (mai ales daca as face asta in provincie). Se pare ca n-o sa se implineasca visul meu din copilarie.



Dead days of celebration
Decembrie 26, 2007, 11:27 pm
Filed under: Mindennapi chestioare | Etichete: , ,

Kezdem elveszteni a nyugalmamat. Szépek az ünnepek, de amikor nem érzem át teljes mértékben hamar ráunok. (Sőt, tkp. akármire nagyon könnyen ráunok, akkor is, ha komolyan veszem.) Már az foglalkoztat, hogy miket kéne megírni meddig és milyen filmeket szeretnék még megnézni és merre szaladnék. Meg vagyok kötve és még aludni sem tudok rendesen. Bezzeg Réka Anna. Úgy alszik, ha épp nem éhes vagy nem kakilt be, hogy csipkedhetik, tologathatják, kitakarhatják, befoghatják az orrát, csak egy unott ásítással reagál. És tovább szundizik. Ilyenkor irigylem.

*

S-a prelungit deja prea mult toată sărbătoarea de familie. Nu mai pot. Oricum mă plictisesc foarte repede de orice. Mai ales de sărbători şi de zilele goale, petrecute protocolar. Stau cu gândul la textele de scris, la filmele de văzut, la drumurile care mă aşteaptă. Dar nu pot pleca deocamdată. Totul în timp. Of, I can’t do this! Măcar dac-aş putea dormi liniştit. Nu-mi iese. Dar nepoţica mea! Dacă nu mânâncă sau nu plânge fiindcă ar trebui schimbat scutecele, poţi să-i faci orice: s-o ciupeşti, s-o scuturi, să-i ţii nasul. Poate te mai onorează cu un căscat şi doarme-n continuare. O invidiez.



Not necessary
Decembrie 25, 2007, 4:58 pm
Filed under: Cogiting, Mindennapi chestioare | Etichete: ,

Cadoul meu preferat de acest crăciun e noul roman al lui Frédéric Beigbeder, Iartă mă!… Ajută mă!… (Pandora M, Bucureşti, 2007). Motoul romanului e un fragment dintr-o scrisoare (din 16 august 1839) al lui Dostoievski către fratele său: „Nu am decât un singur ţel: să fiu liber. Şi pentru asta am sacrificat totul. Însă tare, tare des mă gândesc la ceea ce libertatea îmi va aduce… ce mă voi face singur în mijlocul mulţimii necunoscute?”

Acu câteva zile mi-au crescut gheare. Nu mai cred că era cazul.

*

Idei kedvenc karácsonyi ajándékom Frédéric Beigbeder új regénye, a Bocsáss meg!… Segíts!… (Pandora M kiadó, Bukarest, 2007.) A regény mottója egy Dosztojevszki egyik bátyjának írt leveléből vett részlet (1839 augusztus 16.): „Csupán egyetlen célom van: hogy szabad legyek. És ezért mindent feláldoztam. Ám gyakran, nagyon gyakran gondolok arra, hogy mit hoz majd a szabadság… Mit csinálok majd egyedül az ismeretlen tömegben?”

Néhány napja karmaim nőttek. De minek?



X-mas
Decembrie 24, 2007, 3:02 pm
Filed under: Sentimenty | Etichete:

Békés ünnepet kívánok, mert a béke hiányzik belőlem is leginkább.

Vă urez o sărbătoare liniştită, fiindcă liniştea este cea care lipseşte din mine cu desăvârşire.



A bena nagyneni. Matusa neindemanatica.
Decembrie 23, 2007, 4:51 pm
Filed under: Esemiment, Sentimenty | Etichete: ,

bena_nagyneni.jpg