Olyan intenzív álmodós időszakomba értem, hogy nekiálltam lejegyezni az álmaimat és mi tagadás kis sorközzel is megvan egy oldal bármelyik éjszakai sztorim. Rekordokat döntök, már eljutottam arra a szintre, hogy a tegnap délutáni sziesztám alatt folytattam a reggel félbeszakított álmomat. Mostmár legalább két világban élek és dög vagyok két helyre is leírni az álmaimat (márpedig ez a legizgalmasabb része a napjaimnak), de ha lejár ez az időszak, talán összeállítok egy “best of”-listát és közlök belőle részleteket.
*
Am o perioadă surprinzător de lungă de vise, m-a impresionat chiar şi pe mine aşa de mult încât m-am apucat să-mi notez visele. Şi câte-o noapte îmi rezultă cam o pagină cu distanţă mică între rânduri. Am început să bat orice record, ieri după amiaza chiar am continuat visul de noaptea/dimineaţa dinainte. Parcă aş trăi în cel puţin două lumi şi sunt cam leneşă să-mi trec visele în mai multe locuri chiar dacă sunt partea cea mai interesantă a vieţii mele. Dar poate mai postey câte ceva dintre dacă se termină această perioadă şi reuşesc să fac o selecţie “best of”.
Csak úgy gyűlnek a félbeszakított wordpressre mentett szövegek és ennek következtében nem szaporodik a blogom újabb bejegyzésekkel, pedig arról volt szó, hogy… tessék, van netem, de nem érdekel, visszahurcolkodom rendszeresen a könyveimhez és elfoglalom magam egyebekkel.
Nem rekesztem be a blogot, csak hűtlenkedtem kicsit. Ha valaki netán mégis ragaszkodna ahhoz, hogy a félbeszakadt bejegyzések valamelyikét befejezzem, a következő témákkal kapcsolatosan fontolgattam, hogy írjak: a. a márciuskaárusokról és az esőben való hazatérésről, b. arról, hogy a Grigorescu negyed éjjel tiszta western-környezet, c. a tévékészülékhez való viszonyulásomról. Különben más dolgok kerülnek terítékre az elkövetkező napokban.
*
Am acumulat şi am salvat drafturile unor texte de care m-am plictisit prea repede, astfel blogul a rămas fără posturi noi, deşi mi-am propus multe lucruri legate de ziua în care chiar mi se face conexiunea de internet. Şi iată, nu ţin la cuvântul dat mie însămi, mă mut de fiecare dată înapoi în pat alături de cărţile care-mi ocupă atenţia.
Nu m-am gândit să-mi închid blogul, doar mi-am luat ceva timp liber. Dacă cineva ar ţine să termin şi să public unul dinre textele scrise pe jumate, temele lor au fost următoarele: a. vânzătorii de mărţişoare şi fuga acasă în ploaia de seară, b. cum se transformă cartierul Grigorescu deodată cu căderea nopţii într-un platou tip western (sau mediu dedicat altor forme de ficţiune), c. televizorul - de ce n-am şi nu simt nevoia lui. Dacă nu-i pasă nimănui, o să mă ocup de alte teme.
Mikor lehunyom a szemem, mosolygok. Ahogy leteszem a könyvet és elhagyom a gépet és elvonom tekintetem a törvényről, a kutatási tervről vagy a marketinges elméletekről, az agyam eszeveszetten kezd védekezni azellen, hogy olyasmivel foglalkozzam, ami nem érdemli meg. Csúnya szavak és érthetetlen szövegek helyére kedves képek és lények lépnek, egy október végi séta az esti Szebenben, egy elkapott mosoly, egy felismerhetetlen dallamfoszlány vagy egy bennem kibogzódó filmkép. Haszontalan és szeretett szilánkok. Az iskola egyértelműen elvesztette a csatát.
*
Închid ochii şi zâmbesc. Ceva din mine nu acceptă să mă ocup la modul serios cu limbajul de lemn al legislaţiei, cu planuri de marketing şi cercetări. Închid cartea şi mă regăsesc între detaliile bucuriilor mele: o plimbare de noapte prin Sibiu, un zâmbet oprit prea târziu să nu-l observ, o imagine care tot încearcă să se nască, dar nu i-am dat voie încă, acompaniat de o melodie. Şi trenul, la care mă gândesc când cu drag, când cu ură. Autodisciplina mă sufocă. Nu o mai cred. Toate lucrurile inutile mă ajută să supravieţuiesc.
Of, ce dificil! Leapşa vine de la Vlad. Întâmplător mi-am mai văzut cadavrul în vise de-ale mele. Nu ştiu cum s-a întâmplat, dar corpul meu era întins într-o cadă. (Ba chiar am jucat într-un scurtmetraj cadavrul din apă.) Nu pretind că sunt o Ofelie modernă. No way. Şi nu aş vrea bocitoare… Melodia… ar trebui să fie în acelaşi timp foarte ironică şi… liniştitoare. Şi senină. Şi disperată.
Oscilez printre următoarele:
si
si
Cine vrea să primească leapşa? M-ar interesa cântecul Olguviei…
*
Megpróbáltam Vlad kérésére kiválasztani temetésem zenéjét, versét, akármijét… Nehéz. Ugyan álmomban többször találkoztam holttestemmel - egy kádban feküdt, sőt, a sors iróniája, hogy még játszottam is vizihullát. Szerettem volna, ha a dal vagy a részlet, amit választok egyszerre legyen kedves és nyugtató, ironikus és kétségbeesett. Nem tudom mennyire sikerült eltalálni, ha valaki folytatná a sort, megköszönném. Kíváncsi vagyok még Nándika, Emőke és Garat “personal funeral march”-jára.
Gyonyoru latvany ejjel az allomason, ahogy a mozdony lassan hatrafele tolat, hogy Kolozsvartol ot vagon tobblettel tovabbsikahuhuzzon a “rapid” Bukarest fele. A hatso vagonon, a rudba kapaszkodva egyik karjat kinyujtva hatradol egy kalauz. Mesteri koreografia.
*
Pare o viziune in noaptea din gara clujana, cum se conecteaza incet cele cinci vagoane adaugate pentru drumul pana la Bucuresti. Pe ultimul vagon al rapidului se tine de bara un calauz, se lasa in spate si intinde o mana. Coreografie perfecta.
