Should Just Write…
Lehetetlennek érzem, hogy ezeken a napokban írjak bármiről is. Hétvégén keresztelő volt, hétfőn egy csodálatos emberrel mászkáltam a városban, kedden elzárkóztam, legszívesebben tegnap is ezt tettem volna. Kezd komollyá válni az utazásra való készülés, úgy tűnik, minden a helyén van és mégsem.
Nem szeretek azokról a dolgokról írni, amik csak úgy megtörténnek. Arról kéne, ami számít is. De most gubó.
*
Nu-mi vine să scriu despre zilele trecute. În week-end botez, luni m-am plimbat prin oraş cu un om minunat, marţi m-am închis, aş fi vrut să-mi petrec şi ziua de ieri la fel, nu mi-a ieşit. Încep să împachetez pentru drumul la Lisabona. Se pare că totul merge bine şi e la locul său şi totuşi nu mă simt aşa.
Nu vreau să scriu despre lucruri care se întâmplă doar, vreau doar să scriu despre ceea ce contează. Dar acum nu se poate. Am pierdut cheia la mine.
Stinking Fish
Az este keményen harcoltam egy buta paradicsomos szardíniakonzervvel. Sajna a győzelem fölösleges, nem éri a konzerv kinyitásával küszködni, különösen, hogy nem szeretem a halat. Gondoltam, itt az ideje, hogy megszeressem, de én nem és nem. Utálom a vizilények szagát, állagát és ízét. A halét különösen, kivéve ha elveszíti rántott filé formájában a hal-jellegét. Igaz, akkor már lényegesen több kalória átkát vonja maga után az olajból való kihalászását követően, de legalább ehető.
*
Aseară m-am luptat cu o conservă de sardine în sos de roşii. A durat cam mult şi culmea, era de prisos, deoarece nu-mi place peştele. Am încercat totul, nu-mi place decât în formă de file de peşte pane, crocante, prăjite în ulei, care sunt nesănătoase. Pur şi simplu nu-mi place niciun fel de vieţuitor de apă în formă de mâncare, nici mirosul, nici gustul, nici starea, nici gustul. Nu mai repet o vreme încercarea.
