BiLinGual B(L)oGi

Néha rácsodálkozom, milyen irányba változom. Tizenegyedikes koromig alig lehetett rám erőltetni olyan ruhadarabot, ami nem volt sötét színű, férfiruha szabású és kétszer akkor mint a szükséges méret, hogy lehetőleg egy alaktalan szákra emlékeztessek. Aztán jött a nagyjából két évet tartó hippi-korszak, amiből az egyszerű, kevés színű sportos időszak fejlődött ki. Az elmúlt két hónapban szereztem három hangosan csilingelő “köteges” karkötőt. Ma vettem egy piros virágos mintás topánkát. Ez mit vezet fel?

*

Câteodată mă mir cum se schimbă gusturile mele. Până pe la clasa a unsprezecea nu aveam în garderobă decât haine întunecate la culoare, de stil masculin, de mărime dublă faţă de ce aveam nevoie, încât arătam ca un sac gri sau negru. Apoi a început perioada hippy a vieţii mele cu bluze multicolore şi floricele, după care a urmat perioada simplă, într-un stil mai “sporty” cu puţine culori. În ultimele luni am făcut rost de vreo trei brăţări zdrăngănitoare. Azi mi-am luat o pereche de pantofi cu floricele roşii. Oare ce urmează acum?

A mai buszozás is meghozta gyümölcsét, mert felfedeztem egy szimpatikus kislányt. Borzalmas rózsaszín göncökbe öltöztették, ebben nagyon is hasonlított azon kislányok 99%-hoz, akiknek idő kell, hogy kialakuljon az ízlésük s akiknek a szüleinek borzalmas elképzelései vannak egy kislány öltöztetését illetőleg. No, ez egy dolog.

Amit viszont nem nézek ki a szülőkből, az az, hogy ők választották volna azt a játékot, amit a leányka magával hurcolt. Még véletlenül sem nyuszi vagy maci vagy cicus vagy kutyus. Nem. Egy igazi tigris. Nem aranyos mesebeli, hanem tigrisszerű tigris. Kicsit megnyugtatott a szokatlan kiegészítő és eszembe juttatta a Bee Movie tárgyalását, ahova bevonszolnak egy vérmedvét, hogy megmutassák, hogy mi is az a maci.

*

Descoperirea mea de azi se leagă de o fetiţă, care s-a urcat în bus cu bunica. Săraca de ea a fost îmbrăcată în ţoale de culoare pink şi roz de toate felurile, ca orice fată fără gusturi, mai bine zis orice fetiţă cu părinţi, care nu-şi pot închipui că nu trebuie să-şi îmbrace copilul în roz, doar fiindcă-i de genul feminin. În fine, totuşi sunt sigură că nu ei i-au ales jucăria din poalele fetiţei.

Fiindcă n-a fost nici un iepuraş, nici căţeluş, nici pisicuţă, nici ursuleţul pooh. A fost un tigru, şi nu unul drăgălaş, scos dintr-o poveste. Nope. Ci unul care chiar semăna a tigru. M-a liniştit puţin. Şi mi-a adus aminte de argumentele albinei Barry din Bee Movie, care aduce un urs la tribunal, să arate, că ursuleţul e de fapt un carnivor.

Kezdem komolyan azt hinni, hogy velem van a baj, amiért szerettem volna úgy elvégezni a mesterit, hogy maradjak is valamivel. Túl vagyok az első vizsgámon és az a benyomásom hogy nem csináltam semmit. Persze az is lehet, hogy csak kezd visszatérni az a félelmem, hogy nem vagyok képes túl sokra, csak el akarják hitetni velem az emberek, és ezért keveset várnak el. Vagy én is mindenki mástól keveset várok el?

*

Încep să cred că am o problemă, dacă am vrut să rămân cu ceva de la masterul la care m-am înscris. Şi nu mă refer la bucata de hârtie în plus. Am trecut azi cu bine de primul examen al meu şi am impresia, că eu de fapt am făcut prea puţin să trec cu bine. Poate mă urmăreşte gândul că nu mă prea pricep la nimic şi oamenii încerc să-mi facă o favoare, să cred totuşi, şi se aşteaptă la mai puţin din partea mea. Sau mă aştept şi eu la rândul meu la mai puţin din partea celorlalţi?

Kemény négynapos udvarhelyi tartózkodás után ideje volt hazajönni, mielőtt visszamennék Kolozsvárra, hogy onnan továbbutazzak Bukarestbe. Kezd fárasztani ez az utazgatós időszakom, különösen egy antibiotikumos kúrával megspékelve. Társaim voltak a túl melegnek tűnő, levegőtlen éjszakáimon Frédéric Beigbeder, Philip Roth, Paul Bowles és legutóbb a macska.

Furcsa, mennyire válogatós és mennyire kitartó Wendy. Évek óta ugyanaz a szomszédnéni ügyel rá mikor elutazunk. Valósággal rajong érte a néni, Wendy azonban csak fogadja a gondoskodást, anélkül, hogy engedélyezné, hogy hozzá érjen. Inkább vár míg hazajövünk. Nem egy “hűséges kutya”-típus - már csak azért is, mert macska. Nagyon ritkán dorombol, de múlt éjjel átmászott a párnámra és hozzámbújt míg olvastam, kis motor hangja festette alá az olvasott képeket. Egyre jobban kezdünk hasonlítani.

*

După cele patru zile petrecute la odorhei ea deja timpul să mă întorc la Oradea înainte să revin la Cluj pentru a pleca de acolo în cel mai scurt timp spre Bucureşti. A început să mă obosească acest semestru de “plimbare”, mai ales că n-pus capăt deocamdată relaţiei mele cu antibioticele. În nopţile sufocătoare mi-au rămas fideli Frédéric Beigbeder, Philip Roth (ce paradox!), Paul Bowles şi ultima oară pisica mea.

Ca orice pisică, are personalitate: e mofturoasă, dificilă şi încăpăţânată. De ani buni se ocupă de Wendy aceeaşi vecină. Tanti A. admiră pisica şi face tot posibilul pentru ea, pe când Wendy îi acceptă grija fără însă s-o lase pe vecina să se atingă de ea. Nu e un tip fidel, dar mai bine aşteaptă să sosim de la drum şi ni se plânge că am lăsat-o singură. Toarcă foarte rar, dar noaptea trecută a sărit pe perna mea când citeam şi a contribuit la întâmplările citite cu sunetul încet al unui motoraş. Începem să ne asemănăm foarte mult.

Ma lehalasztam egy konyvesbolt polcarol Norman Manea Bohocokrol cimu konyvet. Mielott a kasszanal atadtak volna befujtak ablaktisztito szerrel es megtorolgettek. Azt a megmagyarazhatatlan erzest keltette bennem, hogy a zacskoban, amit a kezembe nyomott az elarusitono, nem olvasnivalo van, hanem egy disztargy.

*

Azi mi-am ales dintr-o librarie cartea lui Norman Manea (Clovnii). Inainte sa primesc cartea, au curatat-o cu lotiune de curatirea geamului. Am avut sentimentul ca in loc sa-mi cumpar ceva de citit, am luat o decoratie pentru camera mea. I really don’t get it.

Óriási hibám (bár valósznüleg sokan ismernek még magukra), hogy ha úgy érzem, egy számomra fontos ember és közöttem csak egyre nő az űr, el kezdek sokat beszélni fölöslegesen. Különösen ha fizikai távolság is “begyújt” a pánikom alá. Lassacskán a járatott szövegeimmel eljutok arra a szintre, hogy nem marad belőlem csak egy üres bohóc, akit már senkinek nincs kedve meghallgatni, mert már semmi újat nem tud mondani. Megunt, egyre irritálóbb és szerethetetlenebb bábuvá válok a régebbi ismerőseim életének többségében. Ha valaki még nem gondolja, hogy az vagyok, meglátja egy-két éven belül. Állítólag az emberek azért hagynak maguk mögött bizonyos kapcsolatokat (legyen az baráti vagy szerelmi), mert az adott élet fejlődésének során érvényüket vesztik, miután betöltötték feladatukat, átadták mindazt, amit át kellett adniuk. Úgy érzem, egyes emberek főképp ez által válnak két-három metszésben le rólam: egyszer csak érzem, hogy túl sokat beszéltem, ismétlen magam és az illetőket már csak irritálom vagy unottan és jólnevelten bólogatnak. Vagy csak eltelt újabb hét év.

*

O greşeală capitală de-a mea e că vorbesc foarte mult. Mai ales când simt cum creşte distanţa dintre mine şi o altă persoană, dacă se mai adaugă şi o distanţă fizică (în cazul meu nicicum greu, fiindcă am foarte mulţi prieteni care stau departe de mine) şi mai mult. Vorbesc să simt că mai există o legătură. Iar asta îmi dă senzaţia că ajung să fiu un clovn trist şi gol, de neascultat din cauza că nu poate să zică nimic important sau nou. Rămân o păpuşa de care se plictisesc oamenii, care nu mai face altceva decât să-i irite pe alţii cu povestioarele sale. Sunt convinsă că nimeni nu rezistă prea lung în prezenţa mea. Cei care momentan nu simt asta o să simtă în câţiva ani. Mi s-a învâţat că oamenii de care nu mai ai nevoie în evoluţia vieţii tale sau care nu mai au nevoie de tine, cărora nu le mai poţi da nimic, pleacă din apropierea ta şi aşa e normal. Simt că o parte din aceste despărţiri se datoreşte faptului că nu ştiu să mă controlez tot timpul, atunci încep să vorbesc, apoi ajung să mă repet şi să devin plicticoasă şi iritantă, auzind vorbele căruia oamenii bine crescuţi mai dă din cap politicos şi plictisit, alţii pleacă enervaţi. Ori e o altă latură paranoică de-a mea, ori au trecut din nou 7 ani din viaţa mea şi stau la începutul unei schimbări.

Mar tovabb is vonult a csalad Udvarhelyre az edesanyam feloli csaladot meglatogatni. Gyerekkoromban imadtam ezt a kisvarost. Csodas volt nagyszuleim udvaraban rohangaszni es a kedvenc unokatestvereimmel jatszani. Ugy kepzeltem, majd tanitani fogok az itteni liceumban. Most ugy kepzelem, ket fordulat hozhat szamomra biztos fulladast: egy intezmenyhez (es kotott orarendhez) tartozni vagy iskolaban tanitani (+ kisvarosi iskolaban tenni ezt). Azt hiszem, nem fog megvalosulni a gyerekkori almom.

*

Am trecut mai departe pe drumul nostru de sarbatori la Odorheiu Secuiesc, la rudele mamei mele. Este un orasel absolut adorabil. Probabil simt asa, fiindca iubeam sa ma joc in ograda bunicilor si sa fiu cu verisorii de aici. Mi-am inchipuit ca viata perfecta ar insemna pentru mine, daca m-as putea muta aici sa predau la liceul din centrul oraselului. Acum stiu doua chestii, care ar duce cu siguranta la sufocarea mea: sa fiu angajata unei institutii (si sa am astfel un orar fix) sau sa predau la scoala (mai ales daca as face asta in provincie). Se pare ca n-o sa se implineasca visul meu din copilarie.

Cadoul meu preferat de acest crăciun e noul roman al lui Frédéric Beigbeder, Iartă mă!… Ajută mă!… (Pandora M, Bucureşti, 2007). Motoul romanului e un fragment dintr-o scrisoare (din 16 august 1839) al lui Dostoievski către fratele său: “Nu am decât un singur ţel: să fiu liber. Şi pentru asta am sacrificat totul. Însă tare, tare des mă gândesc la ceea ce libertatea îmi va aduce… ce mă voi face singur în mijlocul mulţimii necunoscute?”

Acu câteva zile mi-au crescut gheare. Nu mai cred că era cazul.

*

Idei kedvenc karácsonyi ajándékom Frédéric Beigbeder új regénye, a Bocsáss meg!… Segíts!… (Pandora M kiadó, Bukarest, 2007.) A regény mottója egy Dosztojevszki egyik bátyjának írt leveléből vett részlet (1839 augusztus 16.): “Csupán egyetlen célom van: hogy szabad legyek. És ezért mindent feláldoztam. Ám gyakran, nagyon gyakran gondolok arra, hogy mit hoz majd a szabadság… Mit csinálok majd egyedül az ismeretlen tömegben?”

Néhány napja karmaim nőttek. De minek?

Határozottan péntek reggeli hangulatom van. Fájdalmas lustaság vett erőt rajtam. Ugyanis a péntek határozottan lustább nap nálam, mint a szombat. Nem bírok az ágyból kimászni. Megint oszlopokba gyűjtöm ezért a könyveket az éjjeli szekrényemen (valamint mellett, alatt, fölött) - mindig másikhoz van kedvem (ezek az újak gazdagítják a stabil “lakók” számát), de ezt úgy is meg lehet fogalmazni, hogy egyik könyvhöz sincs igazán türelmem. Aztán mégis… ha lenne meleg víz, hogy hosszan elrejtőzzek egy kádnyi meleg, illatos habos vízben egy könyv társaságában, akkor biztos kimásznék és a türelem problémája is megoldódna. Lehet, hogy egy kávé is elég lenne, de nincs aki megfőzze, mert én ugyebár ma épp lusta vagyok.

Néhány napja nagyon rosszul alszom és folyamatosan (mikor épp nem olvasok, írok, filmet nézek vagy bambulok) Depeche Mode-ot, Massive Attacket, Jeff Buckleyt, Elvis Costellot vagy Nina Simonet hallgatok , a kevésbé vidám fajtából. Ez vajon a téli fáradtság, vagy az ünnepeket megelőző motiválatlanság kiütközése?

*

M-a apucat lenea de vineri. Sunt sigură că nu e vineri, dar parcă m-ar dura orice mişcare, refuz să fiu activă în sensul să ies undeva. Dacă aş simţi că e miercuri, m-aş fi plimbat deja. Dar din moment ce nu e, adun cărţi pe (lângă, dedesubt) noptieră, nu am nici atâta stare încât să rezist cu o singură carte. Mai bine zis m-am apucat de citirea mai multor cărţi deodată, dar a crescut numărul lor de la 2-4 cărţi în paralel la 6-7. M-am gândit că m-ar putea salva o baie lungă şi fierbinte cu multă spumă şi cartea ALEASĂ, dar momentan nu avem apă caldă. O cafea fierbinte ar fi altă soluţie, dar cine s-o prepare, dacă eu sunt leneşă?

Nu mai dorm bine de ceva vreme şi ascult mult Depeche Mode, Massive Attack, Jeff Buckley, Elvis Costello şi Nina Simone, muzicile mai puţin senine de-al lor. Dintr-o dată nu mai îmi dau seama ce se întâmplă. Oboseala de iarnă? Anticiparea unor atacuri de panică? Sau semnele evidente al faptului că m-am tâmpit de tot?

Engedtem magam elrabolni múlt este a sapientiás diákok gólyabáljára a Roland Garros-ba. Igen, harmadik személyben beszélek róluk, mivel többen is mondták, hogy én már nem is vagyok sapis, hisz túl vagyok az államvizsgán. Ám legyen, úgysem erről szólna a bejegyzésem. (Mi lenne ha egyszer azzal kezdeném a bejegyzésem, amiről szól? Hmm… merész kísérletnek számítana részemről.)

Klasszikus felállás, semmi érdekes, egyik barátom megjegyzését leszámítva, hogy mennyire feltűnő, hogy az asztalunknál ülő többi nő olyannyira csak a nőket figyeli a teremben tartózkodók közül, hogy határozottan átugorják a férfiakat tekintetükkel. Nevetnem kellett, hisz mi ketten is mind a nőket figyeltük a teremben.

Próbáltam kideríteni, vajon miért nézem én is majdnem kizárólag a nőket. Olyan következtetésekre jutottam, hogy a nők szebbek vagy izgalmasabbak, vagy sokkal inkább kifejeznek valamit a jelenlétükkel.

Nem tétel. De mégiscsak tény, hogy valamiért kevés férfin akad meg a szemem. Talán azért mert nem adnak magukra. Vagy… a többség szeretne elbújni, nem látszani és ennek megfelelően süti le a tekintetet és keresi ki a legjellegtelenebb öltözékeket. Miközben szeretem megcsodálni az embereket. Olyannyira, hogy a szépséget aszexuálisnak fogom fel. Mi történik?

*

Ieri seară m-am lăsat răpită şi m-am dus la balul bobocilor al Universităţii Sapientia. Eram şi eu studentă la ei înainte să fi dat licenţa. Abia mai găseam vro cunoştinţă între petrecăreţi în afară de foşti profesori de-ai mei. Cum nu aveam chef să dansez mai mult am băut şi am stat de vorbă cu un prieten, care a observat că fetele de la masa noastră (prietene, cunoştinţe, heterosexuale) se uită numai la alte fete din sală. Mai mult, când privirea lor ar fi ajuns la un bărbat, l-au neglijat pentru a trece la fata următoare. Partea nostimă e că şi eu cu prietenul respectiv discutam mai mult pe seama domnişoarelor din sală. Parcă nu ar fi existat altă temă demn de discutat.

Mi-am dat seama că de obicei mă uit şi eu la fete. Aş vrea să ştiu de ce? În afară de Marlene Dietrich nu m-am mai îndrăgostit nicio dată de o femeie. Dar parcă ele atrag atenţia prin simpla prezenţă, pe când majoritatea bărbaţilor pe care le văd pe bus sau pe stradă trec neobservaţi. Poate că îşi dau şi ei silinţa să fie cât mai gri, să iese cât mai puţin din evidenţă.

Mă bucur când cineva atrage atenţia mea asupra sa - nu mă refer la soluţii ieftine (dacă cineva încearcă voit să atragă atenţia mea). Îmi place să mă uit la oameni îmbrăcaţi simplu, care totuşi radiază ceva inexplicabil. Îmi place să mă uit la femei îngrijite şi la bărbaţi frumoşi, considerând frumuseţea ceva asexual. De ce mă uit totuşi de obicei la femei?