Leapsa vine de la Mihai Fulger si reprezinta o problema pentru mine. Sunt numeroase filme care mi-au placut si m-au schimbat sau m-au marcat in vreun fel, dar se schimba pe parcurs cum ma schimb si eu.
Filmul care m-a convins inca in timpul liceului sa ma duc in fiecare saptamana la cineclub, acasa la Oradea a fost Jules et Jim al lui Francois Truffaut. De fapt filmul este responsabil pentru faptul ca mi-am ales studii legate de film si cantecul lui Jeanne Moreau, Le Tourbillon de la vie este pana in ziua de azi una dintre melodiile preferate.
Mai tarziu in timpul facultatii mi-a schimbat viziunea asupra filmelor si a lucrului in echipa 8 1/2 al lui Federico Fellini: pe de-o parte am inceput sa accept filme putin mai neaccesibile pentru mine la varsta respectiva, pe de alta parta m-a vrajit ultimul cadru din film, unde se aduna toate personajele care au participat la actiune.
Mai recent impactul cel mai puternic asupra mea a avut filmul Opiu – Jurnalul unei demente al lui Szasz Janos. Nu stiu daca mi-a schimbat viata. Stiu doar ca ma simteam extrem de vulnerabila cand am iesit din cinema si nu puteam vorbi si nu mai suporteam pe nimeni in jurul meu timp de ore.
Leapsa mea se duce la Proclet, Zoitica, Olguvia, Ana Pauper si Ihtys.
*
Mihai Fulger kerdezett, hogy melyik film valtoztatta meg az eletem. Nem tudok egyetlen filmet megnevezni, de mindenkepp idetartozik Francois Truffaut filmje, a Jules es Jim, mert ez kotott kozepiskola koromban a varadi filmklubhoz es kesobb kozvetlen uton ennek a filmnek koszonhetem, hogy a filmes kepzest reszesitettem elonyben akar a filologiaval, akar a kozgazdasz-politologia-antropologus-tortenesz eu-tanulmanyos kar helyett.
A kesobbiekben egyetem alatt Federico Fellini 8 es 1/2-je gyozott meg arrol, hogy erdemes idot szanni egy olyan filmre is, amihez eleinte tul turelmetlen vagy es persze arrol is, hogy a filmkeszites mint csoportos alkotoi folyamat csodalatos tud lenni.
L egutobb Szasz Janos Opium, egy elmebeteg no naploja fogott meg annyira, hogy film utan olyan sebezhetonek ereztem magam, hogy legszivesebben elbujtam volna egy rejtett zugba. Nem tudom, hogy milyen ertelemben valtoztathatta meg az eletemet. Lehet, hogy csak gazdagitott egy megfoghatatlan szorongassal vagy fajdalommal.
Most tovabb kene adni a kerdest, de Nandika felmondott, Emoke es Szekely Csaba reg nem irtak… Hmm… Nelli es Seron mar sorra kerultek…. No, nem baj. Felkerem hat Nellit, Kovi Sarat, Lehelt, Felmeri Petert, Banathyt es Tundiket.
Categorisit la Blogger, Mindennapi chestioare | Etichete: leapsa, lettre
Nelli kérdezte tőlem vagy 10 napja, hogy melyek voltak az elmúlt év kedvenc könyvei. Szokás szerint késéssel, íme:
Nelli m-a întrebat (acum 10 zile) care au fost cărţile favorite ultimului an? Cu întârziere, ca de obicei…
1. Philip Roth: Haldokló állat / Animal pe moarte
2. Paul Bowles: Oltalmazó ég / Ceai în Sahara
3. Frédéric Beigbeder: Bocsáss meg… segíts… / Iartă mă… Ajută mă…
4. John Maxwell Coetzee: Disgrace / Dezonoare
5. Robert Merle: Madrapur
Categorisit la Blogger, Cogiting, Sentimenty | Etichete: blog, film, leapsa, sound, visalom
Of, ce dificil! Leapşa vine de la Vlad. Întâmplător mi-am mai văzut cadavrul în vise de-ale mele. Nu ştiu cum s-a întâmplat, dar corpul meu era întins într-o cadă. (Ba chiar am jucat într-un scurtmetraj cadavrul din apă.) Nu pretind că sunt o Ofelie modernă. No way. Şi nu aş vrea bocitoare… Melodia… ar trebui să fie în acelaşi timp foarte ironică şi… liniştitoare. Şi senină. Şi disperată.
Oscilez printre următoarele:
si
si
Cine vrea să primească leapşa? M-ar interesa cântecul Olguviei…
*
Megpróbáltam Vlad kérésére kiválasztani temetésem zenéjét, versét, akármijét… Nehéz. Ugyan álmomban többször találkoztam holttestemmel – egy kádban feküdt, sőt, a sors iróniája, hogy még játszottam is vizihullát. Szerettem volna, ha a dal vagy a részlet, amit választok egyszerre legyen kedves és nyugtató, ironikus és kétségbeesett. Nem tudom mennyire sikerült eltalálni, ha valaki folytatná a sort, megköszönném. Kíváncsi vagyok még Nándika, Emőke és Garat “personal funeral march”-jára.:)
Eu am fost foarte mică în timpul Revoluţiei, încă eram la grădiniţă şi nu prea am înţeles multe din cele ce se întâmplă. Îmi aduc aminte că nu aveam voie timp de câteva zile să ies din casă singură. Apoi, într-o seară toată familia stătea în camera mare şi ne uitam de lângă bradul de crăciun la televizor la executarea. Era ziua din care mama mea, inginer chimist nu mai trebuia să se ducă nici o dată în ajunul crăciunului la fabrică.
*
Még egészen kicsi voltam a Forradalom idején (óvodás), alig jutott el hozzám valami mindabból, ami akkor decemberben történt. Tudom, hogy néhány napig nem mozdulhattam ki a lakásból egyedül és egy este összegyűlt az egész család a nagyszobában a karácsonyfa mellett, hogy nézzük a kivégzést a tévében. Attól a naptól kezdődően anyukám, aki vegyészmérnökként dolgozott már nem kellett soha többé karácsony este bemenjen a gyárba dolgozni.
Să continui la fel cum a început Zoiţica: leapşa asta merge unde vrea. Eu îmi arăt noptiera în locul mesei ocupate de un calculator. Nu pot să decid dacă a ideea a pornit de la Zoiţica sau de la Ana Pauper, fiindcă fiecare o “învinovăţeşte” pe cealaltă.
Nelli román blogján keresztül jutott el hozzám, szerinte Kövi Sárától, szerinte meg Nellitől. Nem volt meghatározva, hogy ki mutassa be az asztalára jellemző rendetlenséget. Tehát… aki mer, mutassa csak meg. :p
