Categorisit la Blogger, Mindennapi chestioare | Etichete: blog, city, internet, lettre, living space, visalom
Csak úgy gyűlnek a félbeszakított wordpressre mentett szövegek és ennek következtében nem szaporodik a blogom újabb bejegyzésekkel, pedig arról volt szó, hogy… tessék, van netem, de nem érdekel, visszahurcolkodom rendszeresen a könyveimhez és elfoglalom magam egyebekkel.
Nem rekesztem be a blogot, csak hűtlenkedtem kicsit. Ha valaki netán mégis ragaszkodna ahhoz, hogy a félbeszakadt bejegyzések valamelyikét befejezzem, a következő témákkal kapcsolatosan fontolgattam, hogy írjak: a. a márciuskaárusokról és az esőben való hazatérésről, b. arról, hogy a Grigorescu negyed éjjel tiszta western-környezet, c. a tévékészülékhez való viszonyulásomról. Különben más dolgok kerülnek terítékre az elkövetkező napokban.
*
Am acumulat şi am salvat drafturile unor texte de care m-am plictisit prea repede, astfel blogul a rămas fără posturi noi, deşi mi-am propus multe lucruri legate de ziua în care chiar mi se face conexiunea de internet. Şi iată, nu ţin la cuvântul dat mie însămi, mă mut de fiecare dată înapoi în pat alături de cărţile care-mi ocupă atenţia.
Nu m-am gândit să-mi închid blogul, doar mi-am luat ceva timp liber. Dacă cineva ar ţine să termin şi să public unul dinre textele scrise pe jumate, temele lor au fost următoarele: a. vânzătorii de mărţişoare şi fuga acasă în ploaia de seară, b. cum se transformă cartierul Grigorescu deodată cu căderea nopţii într-un platou tip western (sau mediu dedicat altor forme de ficţiune), c. televizorul – de ce n-am şi nu simt nevoia lui. Dacă nu-i pasă nimănui, o să mă ocup de alte teme.
Da, mi-am propus sa fiu un om mai bun. Dar cum sa fiu pana cand imi scriu noile posturi fara diacritice, ba mai mult dintr-un internet cafe? Deci, va rog, ajutati-ma cumva sa nu astept pentru conexiunea de internet “cel putin doua saptamani” cum mi-a zis femeia din biroul furnizorului de internet. Promit sa fiu un om mai bun din momentul in care o sa scriu din nou din camaruta mea, de la tastatura atat de bine cunoscuta, din scaunul meu comod.
*
Valoban megigertem, hogy behozom a lemaradasaimat es meg jobb ember is leszek, de ez mindaddig elerhetetlen cel marad szamomra, amig ekezetmentes szovegeket potyogok koszos kis internet-kavezokban. Hatarozottan igenyelem a szobacskam intimitasat, a folyamatosan beragado “d”-betu kinzasat billentyuzetemen es az otthonom meleget, mig megprobalok valamit letrehozni. Segitsen valaki, hogy ne kelljen minimum ket hetet varni a bekotesre. Marpedig az a no az internetes ceg irodajaban ezzel fenyegetett. Akkor meg minek rohangaszni azutan, hogy idoben kossem meg a szerzodest?
No, mostmár el vagyok költözve és költöztetve, már csak az internetet várom, addig nem ígérhetek sok bejegyzést. A lényeg, hogy szerencsém van azokkal az áldott jó kollégákkal és barátokkal, akiket jórészt az egyetemem révén ismertem meg. Mert nem riasztotta el őket se 10 könyves-papíros doboz, se 3 óriás zsák ruha, se szétszedett három ajtós szekrény, de az asztalok, fotelem és a nagyító felszerelés nem. Ha kipakolok még vagy két doboz papírneműt, akkor már egészen kipakolt állapotot fogok ölteni, főképp saját magam örömére. És akkor behozom minden elmaradásomat és csudajó ember leszek. Kezdeti lelkesedésnek végső soron nem rossz. :p
*
În fine, am reuşit să mă mut şi să fiu mutată. Mai aştept conexiunea de internet, ca să simt camera proprietatea mea. Proprietate. Nu-i chiar expresia cea mai bună. Indiferent. Important e că am nişte prieteni şi colegi fantastici (majoritatea lor de la fosta facultate de-a mea), care nu se las speriaţi de 10 cutii cu cărţi şi hârtii, nici de 3 saci imenşi cu haine, nici de un dulap mare, nici mesele, nici echipamentul de developat şi mărit poze, nici fotoliu, nici nimic. Dacă îmi adun puterile să mai despachetez cele două cutii de hârtii şi dacă mai găsesc loc petru conţinutul cutiilor, o să fiu definitely mutată. Apoi mă apuc să recuperez toate lucrurile cu care am rămas în urmă şi devin un om bun. Destul de ok pentru început. :p
