BiLinGual B(L)oGi

No, úgy alakult, hogy lakást keresek. Nem túl ismerős a helyzet, mert eddig mindig alakult valahogy. Volt valakinek egy ismerőse, aki minden bizonnyal velem szeretett volna összeköltözni. Meg hát… három és fél évig éltem eddigi lakótársnőimmel.

A legizgibb az egészben itt is az, amihez nem értek: el kell adni magam. És valahogy nem úgy és annyi önbizalommal kéne ezt tenni, ahogy és amennyivel az egyetemi évek alatt alkalmanként felvezettem a filmterveimet, szinopszisaimat, akármilyen terveimet: “Tudom, hogy nem sikerült valami nagyszerűen és nem is…”.

*

Am ajuns să-mi caut chirie. O chestie cu care nu sunt prea acomodată, din moment ce am stat cu aceleaşi fete timp de trei ani jumate. Şi înainte mi-era uşor, cunoşteam pe cineva care vroia să se mute cu mine sau cunoştea  vreun prieten de-al meu pe cineva cu care m-aş putea muta împreună.

Acum nu mai e cazul. Mă pregătesc să fac ceva, la care nu mă pricep: să mă vând oamenilor. Instinctul meu îmi spune că nu ar trebui să fac această chestie, cum am făcut-o în timpul facultăţii, când trebuia să-mi prezint un proiect de film, sinopsis, orice: “Ştiu că nu este bine, şi nu e nu ştiu cum, şi nu mi-a ieşit cum am vrut…” cu o voce tot mai subţire, vorbind tot mai încet.

Da, am scăpat cu bine de un examen - sper cel puţin şi urmează următorul? Ziceam că nu sunt motivată? Puţin zis mi-e lehamite să mă duc şi mâine. Azi am descoperit că avem în clasa noastră de master un adevărat leader, singurul cu calităţi de director, cum a zis o colegă: ştie să pupe-n cur şi să se laude cu ce fac alţii.

Wow, am reuşit să fiu vulgară la nivel public. N-aş fi crezut. Oricum trec să mă pregătesc pe mâine, deşi iar o să tresar citind romanul lui J.M. Coetzee până când n-o să am remuşcări că n-am scris la proiectul de film experimental. Fac cinste cu cafea la litru şi vă pup!

*

Még véletlenül se haltam meg, csak épp átestem egy mesteris vizsgán és egy gyermekkori betegségen (úm. dühroham). Ma bebizonyosodott, hogy valódi vezetői értékekkel dicsekedhet mesteris osztályunk egyetlen hímje. Egyik kolleganőm úgy fogalmazott, hogy az egyedüli igazgatónak való ember közülünk, mivel ért a seggnyaláshoz és tudja, hogy büszkélkedjen idegen tollakkal.

Most, hogy megvan az az elégtételem, hogy nyilvánosan is vulgáris voltam, úgy csinálok, mintha a holnapi vizsgára készülnék. Illetve meg is próbálok, de előre látom, ahogy rajtakapom magam megint J.M. Coetzee regényével, egészen addig, amíg rám nem jön a lelkiismeretfurdalás, amiért hanyagolom a filmterveket és akkor ezek a nevetséges vizsgák is köddé válnak.

Mikor lehunyom a szemem, mosolygok.             Ahogy leteszem a könyvet és elhagyom a gépet és elvonom tekintetem a törvényről, a kutatási tervről vagy a marketinges elméletekről, az agyam eszeveszetten kezd védekezni azellen, hogy olyasmivel foglalkozzam, ami nem érdemli meg. Csúnya szavak és érthetetlen szövegek helyére kedves képek és lények lépnek, egy október végi séta az esti Szebenben, egy elkapott mosoly, egy felismerhetetlen dallamfoszlány vagy egy bennem kibogzódó filmkép. Haszontalan és szeretett szilánkok.             Az iskola egyértelműen elvesztette a csatát.

*

Închid ochii şi zâmbesc.             Ceva din mine nu acceptă să mă ocup la modul serios cu limbajul de lemn al legislaţiei, cu planuri de marketing şi cercetări. Închid cartea şi mă regăsesc între detaliile bucuriilor mele: o plimbare de noapte prin Sibiu, un zâmbet oprit prea târziu să nu-l observ, o imagine care tot încearcă să se nască, dar nu i-am dat voie încă, acompaniat de o melodie. Şi trenul, la care mă gândesc când cu drag, când cu ură. Autodisciplina mă sufocă. Nu o mai cred.             Toate lucrurile inutile mă ajută să supravieţuiesc.

Kezdem komolyan azt hinni, hogy velem van a baj, amiért szerettem volna úgy elvégezni a mesterit, hogy maradjak is valamivel. Túl vagyok az első vizsgámon és az a benyomásom hogy nem csináltam semmit. Persze az is lehet, hogy csak kezd visszatérni az a félelmem, hogy nem vagyok képes túl sokra, csak el akarják hitetni velem az emberek, és ezért keveset várnak el. Vagy én is mindenki mástól keveset várok el?

*

Încep să cred că am o problemă, dacă am vrut să rămân cu ceva de la masterul la care m-am înscris. Şi nu mă refer la bucata de hârtie în plus. Am trecut azi cu bine de primul examen al meu şi am impresia, că eu de fapt am făcut prea puţin să trec cu bine. Poate mă urmăreşte gândul că nu mă prea pricep la nimic şi oamenii încerc să-mi facă o favoare, să cred totuşi, şi se aşteaptă la mai puţin din partea mea. Sau mă aştept şi eu la rândul meu la mai puţin din partea celorlalţi?

Eljött az új vizsgaidőszak. Az ember azt gondolná, mi az, túl vagyok már 8 vizsgaidőszakon, egy érettségin, egy államvizsgán és legalább 5 felvételin. Aztán kiderül, hogy mégsem olyan egyszerű a dolog. Hiába nem jöttél ki a gyakorlatból, ha hirtelenjében olyan dolgokkal kapcsolatosan kell okosakat mondani, amihez semmi közöd, például a tanügyi jog, serveződés és management, csak azért, mert egyes tanárok kötik az ebet a karóhoz és nem dolgozhatsz a saját kulturális managementes projekteden. Akkor maradnak a párhuzamok közöttem és aközött, amit tanulni kéne - és soha nem lesz hozzá közöm, mivelhogy kicsi az esélye annak, hogy valaha középiskolai tanár legyek, még kisebb az esélye annak, hogy középiskolai igazgatói pályára áhítozzam (de a kertészmérnöki minősítésre sem vágyom). Végső soron még ez sem jelentene gondot, hisz az ember tanul elég fölösleges dolgot iskolában és egyetemen is még mesteri előtt… de akkor nem kell mást csinálni, mint tanulni. Nem emlékszem még, hogy valaha vizsga ily kevéssé motivált volna, mint most. Kihalófélben van a “jótanuló”-énem?

*

A sosit sesiunea cea mai nouă. Îmi spun că e floare la ureche, doar am trecut deja de 8 sesiuni, de bac, de licenţă şi cel puţin 5 admiteri. Apoi îmi dau seama că nu mai e deloc la fel. Până acum învăţam chestii care îmi plăceau cât se cât sau despre care ştiam la ce-mi pot folosi, dacă… 1. vreau să devin critic, 2.vreau să fac filme, 3. vreau să ştiu să schimb becul sau siguranţa arsă. Nu m-am pregătit pentru cazul în care trebuie să dau examen din legislaţia învăţământului sau managementul învăţământului, când şansele mele de a preda la gimnaziu sau, şi mai rău să devin directoare la un gimnaziu sunt minime. (Hai, şansele mele să fie de 0,001%. Am la fel de multă legătură cu munca unui director de şcoală ca şi cu grădinăritul sau fizica atomică). Am mai învăţat destule chestii inutile dar pe vremea când nu trebuia să fac altceva decât să învăţ. Şi poate că nici nu consideram materiile respective paralele cu viaţa şi cunoştinţele mele. Nu-mi aduc aminte să-mi fi lipsit vreodată motivaţia cu desăvârşire. Dar acum. Cred că agonizează “tocilara” din mine.