Lehetetlennek érzem, hogy ezeken a napokban írjak bármiről is. Hétvégén keresztelő volt, hétfőn egy csodálatos emberrel mászkáltam a városban, kedden elzárkóztam, legszívesebben tegnap is ezt tettem volna. Kezd komollyá válni az utazásra való készülés, úgy tűnik, minden a helyén van és mégsem.
Nem szeretek azokról a dolgokról írni, amik csak úgy megtörténnek. Arról kéne, ami számít is. De most gubó.
*
Nu-mi vine să scriu despre zilele trecute. În week-end botez, luni m-am plimbat prin oraş cu un om minunat, marţi m-am închis, aş fi vrut să-mi petrec şi ziua de ieri la fel, nu mi-a ieşit. Încep să împachetez pentru drumul la Lisabona. Se pare că totul merge bine şi e la locul său şi totuşi nu mă simt aşa.
Nu vreau să scriu despre lucruri care se întâmplă doar, vreau doar să scriu despre ceea ce contează. Dar acum nu se poate. Am pierdut cheia la mine.
No Comments Yet până acum
Lăsați un comentariu
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <pre> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>
