BiLinGual B(L)oGi

Akaraterőm bevetésével rávettem magam, hogy orosz nagyregényt olvassak, Dosztojevszkij Félkegyelmű-jét emeltem le a polcról. Valami eddig visszatartott attól, hogy ilyen hosszú regények olvasásába kezdjek Thomas Mann, Günther Grass és Joseph Heller néhány regényét leszámítva (”hogyan kérkedjünk mentegetőzésnek és magyarázkodásnak álcázva azt?” című mondat is lehetne…). Talán az “oroszság”-gal volt bajom. Most, hogy eljutottam a regény háromnegyedéig rájöttem, hogy egészen olvasmányos műről van szó. Csak pár napja kezdtek a párbeszédek nagyon idegesíteni. Az emberek nem beszélnek ennyire nyíltan. A regényben nem Miskin herceg az egyetlen “félkegyelmű” szereplő, mások is kifejezetten könnyen ragadtatják magukat arra, hogy nyíltan beszéljenek.

Valaha azt tanították nekem az egyetemen, hogy a párbeszéd arra való, hogy a szereplők leplezzék azt, amit valóban gondolnak vagy éreznek. Milyen szereplők?! Majdnem mindenki majdnem minden helyzetben. Mintha az ismerősök nem érzékelnék ezt… Elnézést ha kicsit patetikusra sikeredett a bejegyzés vége, biztos az oroszok hatása.

*

M-am hotărât foarte greu să mă apuc să citesc un roman rusesc într-adevăr lung. Piesele de teatru şi nuvelele sunt prea uşor de citit, acum m-am apucat de Idiotul lui Dostoievski. Până acum mi-a fost frică să încep să citesc un roman lung, în afară de câteva opere al lui Thomas Mann, Günter Grass şi Joseph Heller (enunţ intitulat “cum să ne dăm mari prefăcându-ne că doar explicăm lipsurile culturale…”) . De vină putea să fie chiar caracterul pasional rusesc. Până acum am socotit că nu era nimic de temut, se citeşte destul de uşor textul, dar acum că am ajuns la trei sferturi din roman, au început să mă enerveze serios dialogurile. Oamenii nu vorbesc aşa. Înţeleg că e ficţiune, dar totuşi. Nu prinţul Mîşkin e singurul “idiot” din roman, aproape fiecare personaj se exprimă de multe ori prea sincer.

Cândva mi s-a zis în timpul facultăţii că dialogul din scenariu e un fel de pretext pentru personaje care cu prilejul acestuia pot să-şi ascundă gândurile şi sentimentele adevărate. Ce personaje?! Aproape oricine în aproape ori împrejurări. Parcă oamenii din jur n-ar simţi… îmi pare rău pentru încheierea uşor patetică, probabil că e influenţa ruşilor.