So far my only post in English. Honestly I don’t understand myself doing it. Maybe others… But… really… it’s like a dark colored tent around me. Like expecting something and being also afraid of it, if there’s a feeling like that. Changing suddenly to a nice fairy tales landscape sometimes full of elves and hobbits. For example this moment.
It’s not about the days I wouldn’t write about, but at least you could smile when you read it, because it’s an exception and because I had to write something also in English. ’cause.
Lehetetlennek érzem, hogy ezeken a napokban írjak bármiről is. Hétvégén keresztelő volt, hétfőn egy csodálatos emberrel mászkáltam a városban, kedden elzárkóztam, legszívesebben tegnap is ezt tettem volna. Kezd komollyá válni az utazásra való készülés, úgy tűnik, minden a helyén van és mégsem.
Nem szeretek azokról a dolgokról írni, amik csak úgy megtörténnek. Arról kéne, ami számít is. De most gubó.
*
Nu-mi vine să scriu despre zilele trecute. În week-end botez, luni m-am plimbat prin oraş cu un om minunat, marţi m-am închis, aş fi vrut să-mi petrec şi ziua de ieri la fel, nu mi-a ieşit. Încep să împachetez pentru drumul la Lisabona. Se pare că totul merge bine şi e la locul său şi totuşi nu mă simt aşa.
Nu vreau să scriu despre lucruri care se întâmplă doar, vreau doar să scriu despre ceea ce contează. Dar acum nu se poate. Am pierdut cheia la mine.
Ezt az éjszakát is kihagytam, ráadásul se utazásra, se munkára nem foghatom. Kizárólag álmatlanságra. Kihasználatlanul hagytam, nem olvastam, nem néztem filmet, csak forgolódtam és 2-3 gondolatot ismételgettem magamban, mintha beragadt volna ott fent valami. Az álmatlan éjszakákat úgy kéne tölteni, ahogy Annelies Verbeke főszereplőnője az Aludj!-ból. Járkálni a városban, becsengetni emberekhez és aztán elszaladni.
*
Încă o noapte pierdută fără însă a călători sau a lucra ceva. O insomnie spontană, s-ar putea spune. O insomnie proastă, nefolosită, fără carte, doar uitându-mă în întuneric în direcţia tavanului repetându-mi 2-3 gânduri fără a evalua măcar puţin, parcă s-ar fi stricat motorul creierului pentru noaptea asta. Mi-ar plăcea să-mi petrec o dată noaptea ca personajul principal feminin din romanul Dormi! al Annelisei Verbeke. Ar fi fain să umblu prin oraş, să sun la oameni şi să fug apoi.
Néha rácsodálkozom, milyen irányba változom. Tizenegyedikes koromig alig lehetett rám erőltetni olyan ruhadarabot, ami nem volt sötét színű, férfiruha szabású és kétszer akkor mint a szükséges méret, hogy lehetőleg egy alaktalan szákra emlékeztessek. Aztán jött a nagyjából két évet tartó hippi-korszak, amiből az egyszerű, kevés színű sportos időszak fejlődött ki. Az elmúlt két hónapban szereztem három hangosan csilingelő “köteges” karkötőt. Ma vettem egy piros virágos mintás topánkát. Ez mit vezet fel?
*
Câteodată mă mir cum se schimbă gusturile mele. Până pe la clasa a unsprezecea nu aveam în garderobă decât haine întunecate la culoare, de stil masculin, de mărime dublă faţă de ce aveam nevoie, încât arătam ca un sac gri sau negru. Apoi a început perioada hippy a vieţii mele cu bluze multicolore şi floricele, după care a urmat perioada simplă, într-un stil mai “sporty” cu puţine culori. În ultimele luni am făcut rost de vreo trei brăţări zdrăngănitoare. Azi mi-am luat o pereche de pantofi cu floricele roşii. Oare ce urmează acum?
Pot să încep pregătirile intensificate pentru “proiectul Lisabona”, plec într-o săptămână jumate la festivalul IndieLisboa. Am făcut rost de biletul de avion, problema următoare e ce trebuie să învăţ în limba portugheză după bună ziua, salut, la revedere. Sugestiile fetei (scenaristă foarte simpatică) la care o să stau:
Kezdhetem a hivatalos készülődést Portugáliába, az IndieLisboa fesztiválra. A repülőjegy megszerzése után a következő probléma a legfontosabb: mit kell először megtanulnom portugálul a jó napot, hello, viszontlátásra után. A lány (nagyon szimpatikus forgatókönyv-írónő) a következőket ajánlotta:
pastel de nata (a popular sweet)
uma cerveja (a beer)
onde fica o cinema (where’s the movie theatre)
Como vou para a Costa do Castelo (how do I get to Costa do Castelo - where I live)
Csakazértsem kezdem menegetőzéssel a bejegyzést, csakazértsem fogom azt írni, hogy nem lusta vagyok, csak elfoglalt. De azért utaztam és végre megint forgatáson voltam, ráadásul Pesten, ahova egy ideje elfelejtettem járni. Ehhez képest meglepődtem azon, hogy jobban sikerült tájékozódni benne mint amikor rendszeresen látogattam. Ez most vagy azzal függ össze, hogy minél ritkábban jársz valahova, annál jobban meg kell jegyezned az utat. Vagy csak az azóta való állandó utazgatások tanítottak meg arra, hogy valamiféle egyetemes elvek szellemében meginduljak az orrom után, valamiféle tájékozódásképesség hitében és akkor a hitnek nevezett önhitegetés is kisegít.
Ami pedig a csapatmunkát és az éjszakázást illeti: végleg beleszerettem.
*
Nu vreau să-mi încep postul cerându-mi scuze şi n-am de gând nici să explic că eu de fapt nu sunt leneşă, doar ocupată. Oricum ar fi am călătorit din nou, am fost la filmare (deci am tras puţin aer în piept, fac tot posibilul să supravieţuiesc), de data ăsta la Budapesta, unde n-am mai fost de ceva vreme. Cel mai ciudat lucru în privinţa capitalei Ungariei e că m-am descurcat mai bine în oraş decât înainte când mă duceam aproape în fiecare lună. Căutând explicaţii m-am gândit că probabil se datorează faptului că dacă te duci undeva rareori trebuie să reţii drumul mult mai bine şi mult mai repede. Cealaltă explicaţie ar fi că din cauza călătoriilor celorlalte m-am obişnuit să pornesc pe un drum oarecare cu conştiinţa că mă descurc şi ajung unde trebuie, în acest caz m-ar duce la ţintă credinţa că ajung, mai bine zis autosugestia privind credinţa aceasta.
Referitor la munca în echipă şi nopţile lungi: m-am îndrăgostit de ele definitiv.
Akaraterőm bevetésével rávettem magam, hogy orosz nagyregényt olvassak, Dosztojevszkij Félkegyelmű-jét emeltem le a polcról. Valami eddig visszatartott attól, hogy ilyen hosszú regények olvasásába kezdjek Thomas Mann, Günther Grass és Joseph Heller néhány regényét leszámítva (”hogyan kérkedjünk mentegetőzésnek és magyarázkodásnak álcázva azt?” című mondat is lehetne…). Talán az “oroszság”-gal volt bajom. Most, hogy eljutottam a regény háromnegyedéig rájöttem, hogy egészen olvasmányos műről van szó. Csak pár napja kezdtek a párbeszédek nagyon idegesíteni. Az emberek nem beszélnek ennyire nyíltan. A regényben nem Miskin herceg az egyetlen “félkegyelmű” szereplő, mások is kifejezetten könnyen ragadtatják magukat arra, hogy nyíltan beszéljenek.
Valaha azt tanították nekem az egyetemen, hogy a párbeszéd arra való, hogy a szereplők leplezzék azt, amit valóban gondolnak vagy éreznek. Milyen szereplők?! Majdnem mindenki majdnem minden helyzetben. Mintha az ismerősök nem érzékelnék ezt… Elnézést ha kicsit patetikusra sikeredett a bejegyzés vége, biztos az oroszok hatása.
*
M-am hotărât foarte greu să mă apuc să citesc un roman rusesc într-adevăr lung. Piesele de teatru şi nuvelele sunt prea uşor de citit, acum m-am apucat de Idiotul lui Dostoievski. Până acum mi-a fost frică să încep să citesc un roman lung, în afară de câteva opere al lui Thomas Mann, Günter Grass şi Joseph Heller (enunţ intitulat “cum să ne dăm mari prefăcându-ne că doar explicăm lipsurile culturale…”) . De vină putea să fie chiar caracterul pasional rusesc. Până acum am socotit că nu era nimic de temut, se citeşte destul de uşor textul, dar acum că am ajuns la trei sferturi din roman, au început să mă enerveze serios dialogurile. Oamenii nu vorbesc aşa. Înţeleg că e ficţiune, dar totuşi. Nu prinţul Mîşkin e singurul “idiot” din roman, aproape fiecare personaj se exprimă de multe ori prea sincer.
Cândva mi s-a zis în timpul facultăţii că dialogul din scenariu e un fel de pretext pentru personaje care cu prilejul acestuia pot să-şi ascundă gândurile şi sentimentele adevărate. Ce personaje?! Aproape oricine în aproape ori împrejurări. Parcă oamenii din jur n-ar simţi… îmi pare rău pentru încheierea uşor patetică, probabil că e influenţa ruşilor.
Ha már az álmaim kapcsán szóba kerültek a horrorfilmek, ajánlom mindenki figyelmébe Az árvaház (El Orfanato)-t. Ha másért nem, már azért is felhívta magára a figyelemet, hogy horrorfilm létére bezsebelt egy halom Goya-díjat, ráadásul Spanyolország jelöltje volt az Oscar-díjra. Nem jellemző a műfajra, hogy egyáltalán versenybe kerüljön vígjátékokkal, drámákkal és akciófilmekkel.
Történet szempontjából közel áll a “gyerekes” ázsiai horrorokhoz (ide sorolnám a Ringu-t meg a Sötét víz-et), az amerikai remake-eket szóra sem méltatom ezúttal, mert az említett spanyol filmnek épp az az erős oldala, ami az újraforgatásoknak nem: nem azért izagalmas, mert vért látok, nem azért hat meg, mert minden elemében erőteljesen szenzációhajhász. Az árvaházban a sötét és világos képek millió árnyalata látható és egy nem túl szép és mégis gyönyörű és jó színésznő, Belén Rueda, valamint Geraldine Chaplin médiumként. Szeretnék részletesebben beszámolni, de akkor csak a poénok lelövésébe kezdenék.
*
Dacă tot mă distram timp de câteva săptămâni cu coşmarurile mele preferate şi mă dădeam “tare” că aş pute să scriu scenarii de filme de groază m-am hotărât să recomand filmul Orfelinatul(El Orfanato), primul film al lui Juan Antonio Bayona. Un film într-o situaţie excepţională, deoarece filmele de groază figurează mai mult la festivaluri “de specialitate”, dar Orfelinatul a câştigat o mulţime de premii Goya, apoi a mai şi fost nominalizată la Oscar (filmele străine) din partea Spaniei.
Povestea nu este prea complexă, îmi aduce aminte de filmele de groază japoneze “cu copii” (Ringuşi Dark Waterpoate cel mai mult). Nu se poate compara cu remake-urile americane ale acestor filme, mai ales că filmele asiatice şi acest film spaniol ştiu să fie palpitante fără un strop de sânge şi nu emoţionează cu ajutorul unor efecte exagerate. Afli că există nenumărate nuanţe a întunericului, joacă o actriţă nu prea frumoasă dar superbă, Belén Rueda şi mai apare şi Geraldine Chaplin în rolul unui mediu. Aş vrea să scriu mai concret, dar nu pot, vreau ca oamenii să se uite la film fără să mai stric surprizele.
Bevallottan szeretek gonoszkodni, de ugy az mégsem számít annak, hogyha meglátom a moziplakátok között Sergiu Nicolaescu A túlélő című filmjének poszterét? Hisz annyi értelemben érvényes rá
*
Îmi place să fiu răutăcioasă din când în când, dar sper că râsul cauzat de afişul filmului lui Sergiu Nicolaescu cu titlul Supravieţuitorul nu intră în acea categorie. Mi se pare că e o legătură strânsă între autor şi operă.
