BiLinGual B(L)oGi

Kevéssel azután, hogy szakított velem “életem nagy szerelme” elolvastam Gabriel García Marquez Szerelem a kolera idején című regényét. Akkoriban – külön tekintettel az állapotomra nagy hatással volt a regény. Egyrészt valamiféle nyugalmat és reményt adott nekem, másrészt menedéket nyújtott az iskolában töltött hétköznapjaim elől. Ez 6 vagy 7 évvel ezelőtt történt.

Egy hete megnéztem a filmet. Semmiben nem hasonlított az akkori élményhez. Most, hogy leadok róla egy negatív kritikát (Filmtett), elgondolkozom azon, hogy vajon azért van-e így, mert ugyanazt várom-e a filmtől hatásban, amit a regénytől kaptam?

Nem a történet hibája? Nem arról van-e szó, hogy ha most újraolvasnám a regényt alig érdekelne, mert nem tudok és nem is akarok sírva szenvedni egy be nem teljesült vagy reménytelen szerelemtől, hanem inkább a cinizmus védelmét választom? Hogy nem létezik számomra 50 évig tartó szerelem, mert már nem hiszek az 5 évig tartóban sem?

*

Acum 6-7 ani după ce “marele iubire a vieţii mele” a pus capăt relaţiei noastre am citit romanul Dragoste în vremea holerei al lui Gabriel García Marquez. Pe atunci romanul avea un impact mare asupra mea datorită probabil şi situaţiei în care mă aflam. Pe de-o parte m-a liniştit şi mi-a dat un fel de speranţă, pe de altă parte mi-a fost răgaz în zilele de şcoală.

Acum o săptămână am văzut şi filmul. Nu m-a emoţionat în niciun fel, ba chiar mi s-a părut prost făcut, deci predau o critică negativă (apare în limba maghiară pe Filmtett). M-am tot gândit dacă am o părere mai proastă fiindcă mă aşteptam la un efect asemănător celui al romanului.

Oare nu e în primul rând fiindcă nu mai consider povestea prea interesantă? Poate dacă aş reciti romanul, m-ar lăsa la fel de rece ca filmul, prin simplul fapt că nu mă văd plângând disperată cel puţin un an de zile din cauza unei iubiri neîmplinite. Prefer un cinism sănătos şi ocrotitor. Dragoste care durează 50 de ani? Mai întâi să văd una singură de 5 ani…