BiLinGual B(L)oGi

Kicsit babanélkülire sikeredett a délelőtt, mert bátyám elcsábított az ócskapiacra. Egyrészt szórakoztató így tölteni a reggelt, másrészt nem érzem, hogy sok pénzt költenék fölöslegesen (kevés pénzt költök) és megtanulok alkudozni (mert rendszeresen rámszól a testvérem, hogy alkudni mindig kell).

Valaha még a blogom yahoo-s változatában írtam a kedvenc ócskapiacos élményemről, ami egy bécsi kalaptervező fiúhoz kötődött. Most részletezhetném a sárdagasztás fogalmát, a színes tojástartók és a könyv- és dvd-vadászatot, de csak egy mondat maradt meg; egy nagyon szimpatikus cipőárus gábor-cigány válasza arra, hogy a bátyám lealkudja annak a félcipőnek az árát amit kinéztem magamnak: “Ne legyél már cigány!”

*

Dimineaţa m-am ocupat mai puţin cu nepoata mea din cauza că fratele meu m-a luat la piaţa de vechituri din Târgu Mureş. Pe de-o parte mă distrez bine ori de câte ori mă duc la piaţă, pe de altă parte nu mai îmi fac griji din cauza că pierd o groază de bani ca să-mi cumpăr lucruri inutile (lucrurile sunt foarte ieftine). Ba poate mai şi învăţ ceva despre târguieli de la frate-meu.

Am mai avut o amintire frumoasă de la piaţa de vechituri din Viena legată de un băiat care se ocupa cu design de pălării, despre care am şi scris în blogul meu pe vremea când “stăteam” pe yahoo. Acum aş putea să scriu despre “trofeele” mele de azi, discuri de bachelită, dvd-uri şi cărţi, dar mi-a plăcut mult mai mult răspunsul unui ţigan gabor, vânzător mândru şi priceput la încercarea fratelui meu de a scadea din preţul unei perechi de pantofi pe care mi i-am ales: “Nu mai fi ţigan!”

Élem utolsó nettelen napjait az új albérletben, amelyek nem teltek el következmények nélkül: a telefonszámlám minden eddigi rekordot megdöntött, majdnem minden az utóbbi hónapban felgyűjtött könyv az “elolvasottak” listájára került (a begyűjtött filmek java a “megnézettre”) és másfél havi internetes bérletembe került, amennyit a netkávézók csigalassúságú gépeinél ülve elköltöttem. Milyen nagylelkűek, hogy a bekötés hónapja ingyenes!

Ha felállok, visszamocorgok a könyveimhez. Illetve, nem is. Mert megint megszöktem a szobából; inkább a kis unokahúgomat gyámbászom.

*

Sper să trăiesc ultimele zile fără net din noua chirie. Mi s-a cam urât de perioada asta, am cea mai mare factură telefonică ever (pentru orice întrebare, discuţie etc. trebuie să-mi foloesesc mobilul) şi am lăsat banii pentru o lună jumate de abonament de internet în cafenelele de internet cu calculatoare de o încetineală incredibilă.
Mă bucur că primele două luni de abonament sunt gratis.

Singura chestie bună e că am citit aproape toate cărţile de care am făcut rost în ultimele două-trei luni. Să ştiţi numai ce o să fac când plec de la calculator. Adică nu. Fiindcă am scăpat din camera nouă pentru câteva zile să mă ocup şi cu nepoata mea.

Nelli kérdezte tőlem vagy 10 napja, hogy melyek voltak az elmúlt év kedvenc könyvei. Szokás szerint késéssel, íme:

Nelli m-a întrebat (acum 10 zile) care au fost cărţile favorite ultimului an? Cu întârziere, ca de obicei…

1. Philip Roth: Haldokló állat / Animal pe moarte

2. Paul Bowles: Oltalmazó ég / Ceai în Sahara

3. Frédéric Beigbeder: Bocsáss meg… segíts… / Iartă mă… Ajută mă…

4. John Maxwell Coetzee: Disgrace / Dezonoare

5. Robert Merle: Madrapur

Az első könyvtárból hazahozott könyv, amit anyukám gyanakvó tekintettel méregetett egy rémtörténetes gyüjtemény volt. Hatodikos koromban hoztam haza. Azt hiszem, valamelyest megalapozott volt a bizalmatlanásga, mert beleszerettem két történetbe abból a kötetből és - az ő szempontjából túl sok jó nem sült ki ebből.

Az egyik szerelmem Edward Frederic Benson Toronyszobája (The Room in the Tower) volt. Német nyelven, merthogy a rémtörténetes kötethez így jutottam hozzá. Annyira megbolondultam, hogy nekiálltam lefordítani; ráadásul kézírásban jegyezni és javítgatni a szöveget. Bevallom, néha álmodtam is a toronyszobában levő portréval. (Ehhez képest egyetlen horrorfilm képeivel sem kellett szembesülnöm éjjel.)

Aztán persze A vörös halál álarca Edgar Allan Poe-tól. Egyértelmű, hogy következtek a novellái, aztán a versei. Na, ez volt az a fordulat, amit drága jó anyám már nem hagyhatott szó nélkül. “Az nem egy korodbeli gyermek kezébe való.” Kicsit későn szólt, és különben is dacoltam az ilyen kijelentésekkel. Aztán a licis évek elejéig kicsit elcsitult a rajongásom, Stephen Kinggel próbálkoztam, de csak Poe maradt a szívem csücske, apránként mellészegődött még Adelbert Chamisso, Ludwig Tieck és persze E.T.A. Hoffmann. (Kihagytam egy fontosabb romantikus szerzőt? :P)

A filme(se)k közül pedig Tim Burton filmjeinek világa. Nem egyszerűen sötét, mert humoros - inkább ironikus is. És szívet melengető ugyanakkor. És végre megnéztem rendesen, moziban is a Sweeney Todd-ot. Újra kell néznem. Nem kezdhetek egy film fordításába.

Különben is elég furán értelmezem a szerelmes film/könyv fogalmát. Ide sorolom például: E. A. Poe: Ligeia című novelláját, Philip Roth Haldokló állat című regényét és persze a Sweeney Todd-ot is újabban. És ha mégicsak ez a normális?

*

Prima carte suspectă adusă acasă din bibliotecă era o antologie cu povestiri cu fantome. Eram în clasa a VI-a. Maică mea era puţin neliniştită şi nu degeaba, fiindcă m-am îndrăgostit în două nuvele din cartea respectivă – din punctul ei de vedere total nepotrivite pentru mine.

Una dintre iubirile mele era Camera din turn (The Room in the Tower) al lui Edward Frederic Benson. Eram atât de înnebunită că m-am apucat s-o traduc. Din limba germană. Ştiu că nu e acelaşi lucru să traduci ceva din original sau pe baza altei traduceri, dar aşa am găsit volumul, în biblioteca germană a şcolii şi am avut destul de lucru, mai ales că scriam de mână tot textul şi făceam corectura tot aşa scriind cu mâna. Recunosc, chiar am avut coşmaruri cu pictura din poveste şi personajele de acolo. (Destul de ciudat, că n-am visat niciodată cu personajele unui film de groază mistic. Cărţile sunt altfel, şi din această privinţă.)

Apoi, evident Masca morţii roşii (The Masque of the Red Death) al lui Edgar Allan Poe si alte povestiri si la urmă poeziile lui. Schimbarea definitivă, prea mult pentru sărmana maică mea. „Nu este o carte pentru un copil de vârsta ta.” Mi-a zis cam târziu şi oricum m-aş fi opus unei astfel de sesizări. Oricum, m-am mai liniştit până când am început liceul şi i-am descoperit pe Adelbert Chamisso, Ludwig Tieck şi evident E.T.A. Hoffmann. (mi-a scăpat un scriitor romantic mai important? :P)

Au urmat filmele, mai ales acele al lui Tim Burton, cu lumea întunecată de poveste, prezentată cu umor şi drag. Aici am vrut să ajung: în sfârşit m-am uitat la Sweeney Todd la cinema. Iar acum simt nevoia să-l revăd tot la cinema. N-am să încep să interpretez, nici să traduc.

Pentru mine cartea/filmul de dragoste înseamnă cu totul altceva: povestirea Ligeia al lui E.A. Poe, Animal pe moarte al lui Philip Roth şi… în ultima vreme Sweeney Todd. Şi asta poate să fie normal.

Valahogy ma megint ugy alakult, hogy rohanofelben a varos iranyaba be kellett pattannom egy taxiba. Egyre gyanakvobban viszonyulok hozzajuk, amiota elsoeven egy srac megprobalt beszervezni egy partba, aztan egy masik valtig allitotta, hogy olyan vagyok mint egy olteanca, azota ovatos vagyok. Ezuttal a katonaelet szorakoztato oldalat probalta nekem ecsetelni a taxis fiu, majd meghivott egy uditore, en csak nyeltem egyet, utalok direkt modon elutasito lenni. Elkerte a szamom, valamiert nagyon bizott a szerencsejeben, en annal kevesbe, es lediktaltam neki valakinek a mobilszamat; merthogy az enyemet biztos nem, illetve a szamjegyek egyeztek, csak felcsereltem a sorrendjuket itt-ott. Ezert marad el a ma esti vagy holnap esti “szukkocska”.

*

Iar m-am gasit in situatia ca trebuia sa prind un taxi. Nu prea imi place sa ma urc intr-un taxi, mai ales de cand unul dintre taximetristi a incercat sa-mi propuna un partid, sau altul care repeta cu incapatanare ca arat ca o oltanca.  Ulterior ai ce povesti si intr-un fel e haios, dar totusi incerc sa evit taxiurile, dar azi chiar n-am avut incotro. De data asta am nimerit cu un tip, care imi povestea intamplarile din timpul armatei, cum chiula si la cate chefuri a fost in perioada respectiva. Un adevarat tough guy, ce sa mai spun. Cred ca am gresit cu ceva, fiindca mi-a cerut numarul de telefon ca sa ma invite la un suc diseara sau maine, iar eu… i-am dictat un numar. Cifrele erau aceleasi, numai ca am variat putin ordinea lor. Cumva n-am crezut ca ar fi o idee buna sa ies cu el… deci… “nu se mai tine” intalnirea.

Da, mi-am propus sa fiu un om mai bun. Dar cum sa fiu pana cand imi scriu noile posturi fara diacritice, ba mai mult dintr-un internet cafe? Deci, va rog, ajutati-ma cumva sa nu astept pentru conexiunea de internet “cel putin doua saptamani” cum mi-a zis femeia din biroul furnizorului de internet. Promit sa fiu un om mai bun din momentul in care o sa scriu din nou din camaruta mea, de la tastatura atat de bine cunoscuta, din scaunul meu comod.

*

Valoban megigertem, hogy behozom a lemaradasaimat  es meg jobb ember is leszek, de ez mindaddig elerhetetlen cel marad szamomra, amig ekezetmentes szovegeket potyogok koszos kis internet-kavezokban. Hatarozottan igenyelem a szobacskam intimitasat, a folyamatosan beragado “d”-betu kinzasat billentyuzetemen es az otthonom meleget, mig megprobalok valamit letrehozni. Segitsen valaki, hogy ne kelljen minimum ket hetet varni a bekotesre. Marpedig az a no az internetes ceg irodajaban ezzel fenyegetett. Akkor meg minek rohangaszni azutan, hogy idoben kossem meg a szerzodest?

No, mostmár el vagyok költözve és költöztetve, már csak az internetet várom, addig nem ígérhetek sok bejegyzést. A lényeg, hogy szerencsém van azokkal az áldott jó kollégákkal és barátokkal, akiket jórészt az egyetemem révén ismertem meg. Mert nem riasztotta el őket se 10 könyves-papíros doboz, se 3 óriás zsák ruha, se szétszedett három ajtós szekrény, de az asztalok, fotelem és a nagyító felszerelés nem. Ha kipakolok még vagy két doboz papírneműt, akkor már egészen kipakolt állapotot fogok ölteni, főképp saját magam örömére. És akkor behozom minden elmaradásomat és csudajó ember leszek. Kezdeti lelkesedésnek végső soron nem rossz. :p

*

În fine, am reuşit să mă mut şi să fiu mutată. Mai aştept conexiunea de internet, ca să simt camera proprietatea mea. Proprietate. Nu-i chiar expresia cea mai bună. Indiferent. Important e că am nişte prieteni şi colegi fantastici (majoritatea lor de la fosta facultate de-a mea), care nu se las speriaţi de 10 cutii cu cărţi  şi hârtii, nici de 3 saci imenşi cu haine, nici de un dulap mare, nici mesele, nici echipamentul de developat şi mărit poze, nici fotoliu, nici nimic. Dacă îmi adun puterile să mai despachetez cele două cutii de hârtii şi dacă mai găsesc loc petru conţinutul cutiilor, o să fiu definitely mutată. Apoi mă apuc să recuperez  toate lucrurile cu care am rămas în urmă şi devin un om bun. Destul de ok pentru început. :p

A horoszkópom sokmindent jósolt nekem a hétre. Sok olyasmit, amivel nem tudok egzetérteni; például az, hogy az elmúlt hónap folyamán fantasztikusan alakult a magánéletem és szakmai téren rengeteg elismerésben lehetett részem, valamint sokat fejlődtem, de most ez a két dolog kissé problémásabb lesz az elkövetkező időszakban. Mit is mondhatnék? Rég nem volt olyan magányos hónapom, mint az elmúlt - igaz, én választottam így, többször is. A szakmai előmenetelről csak annyit, hogy nem tudok róla, hogy januárban új filmet forgattam volna, jó ha a jósok tudják.

Egy valamiben azonban igaza volt az eheti horoszkópomnak: a napokban valóban költözöm. És ez eléggé megnyugtat a albérlet-kereséses időszak után.

*

Am făcut greşeala să-mi citesc horoscopul pentru această săptămână. Mai bine zis am citit ciudăţenii, care n-au aproape nicio legătură cu viaţa mea; chestii de genul că în ultima lună am avut noroc în viaţa mea personală şi am înaintat repede din punct de vedere profesional, dar acum urmează zile mai grele. Surprinzător. După câte ştiu, ianuarie era luna mea cea mai singuratică - recunosc că eu mi-am ales de mai multe ori această singurătate, dar totuşi. Apoi n-am aflat de niciun film făcut de mine în ultima lună, aşa că nu pot să afirm nici lucrul legat de înaintarea profesională.

Astrologul care a scris textul a avut dreptate măcar în una dintre prezicerile pentru perioada următoare şi anume: chiar mă mut în zilele următoare. O informaţie liniştitoare după perioada de căutare.

A mai buszozás is meghozta gyümölcsét, mert felfedeztem egy szimpatikus kislányt. Borzalmas rózsaszín göncökbe öltöztették, ebben nagyon is hasonlított azon kislányok 99%-hoz, akiknek idő kell, hogy kialakuljon az ízlésük s akiknek a szüleinek borzalmas elképzelései vannak egy kislány öltöztetését illetőleg. No, ez egy dolog.

Amit viszont nem nézek ki a szülőkből, az az, hogy ők választották volna azt a játékot, amit a leányka magával hurcolt. Még véletlenül sem nyuszi vagy maci vagy cicus vagy kutyus. Nem. Egy igazi tigris. Nem aranyos mesebeli, hanem tigrisszerű tigris. Kicsit megnyugtatott a szokatlan kiegészítő és eszembe juttatta a Bee Movie tárgyalását, ahova bevonszolnak egy vérmedvét, hogy megmutassák, hogy mi is az a maci.

*

Descoperirea mea de azi se leagă de o fetiţă, care s-a urcat în bus cu bunica. Săraca de ea a fost îmbrăcată în ţoale de culoare pink şi roz de toate felurile, ca orice fată fără gusturi, mai bine zis orice fetiţă cu părinţi, care nu-şi pot închipui că nu trebuie să-şi îmbrace copilul în roz, doar fiindcă-i de genul feminin. În fine, totuşi sunt sigură că nu ei i-au ales jucăria din poalele fetiţei.

Fiindcă n-a fost nici un iepuraş, nici căţeluş, nici pisicuţă, nici ursuleţul pooh. A fost un tigru, şi nu unul drăgălaş, scos dintr-o poveste. Nope. Ci unul care chiar semăna a tigru. M-a liniştit puţin. Şi mi-a adus aminte de argumentele albinei Barry din Bee Movie, care aduce un urs la tribunal, să arate, că ursuleţul e de fapt un carnivor.

A blogom legnagyobb kihívása, ahányszor úgy érzem, írni kell/szeretnék, hogy el kell döntenem, mi az, amiről írhatok. És az öncenzúrám rendszeresen kiejti a magánéleti témákat, az emberek megnevezését. Aztán néha úgy érzem, hogy tartozom a “meg nem született bejegyzéseimnek”, hogy értelmetlen annyi jelenléttel lejegyezni ezeket a szövegeket, mint egy filmkritikát vagy egy interjút.

Ha ez olyan blog lenne, ahova fotókat, rajkzokat, zenéket vagy töredékeket töltök fel, maradna egy utolsó esélye ezeknek a témáknak is. A következő videoklip egy napok óta fojtogatott bejegyzés helyén áll.

*

Problema cea mai importantă în scrierea blogului o reprezintă tot timpul momentul în care decid că pot să scriu despre ceva sau nu. Şi în procesul de autocenzurare încerc să evit tot ce ţine de viaţa mea personală sau menţionarea numelui cunoscuţilor care “apar” în poveştile mele. Apoi ajung din când în când în situaţia în care nu mai pot să evit, sau nu sunt destul de atentă, sau îmi fac impresia că am obligaţia să dau loc unor posturi “pierdute devreme”.

Într-un blog creativ sau unul în care aş posta imagini, filmuleţe, muzică sau fragmente din opere literare aş avea posibilitatea de a oferi o şansă temelor “tabu”. Următorul videoclip stă în locul unui post, pe care tot am încercat să-l înăbuş.