BiLinGual B(L)oGi

Útban Bukarest felé elolvastam David Lynch Hogyan fogd ki a nagy halat című könyvét. Sajnos csalódást okozott, eléggé háttérbe szorult a film mint téma; sokkal inkább a „transzcendentális meditáció alkalmazása életünk és munkák folyamán”-t olvastam, mint egy filmrendező vallomásait, anekdotáit, tanácsait (ha voltak is, gyakran a meditációra vonatkoztak). Mindezek ellenére nem szeretném Lynch-et leírni kedvenc rendezőim listájáról, egyrészt mert minden bizonnyal neki tényleg az életformája segít az alkotásban, másrészt meg „ami az övé, az övé”; továbbá megosztok egy történetet a Twin Peaks forgatásáról. Idézem a szerzőt, illetve fordítom a román szöveget a könyvből Cătălin Mesaru fordítása alapján:

„A Twin Peaks pilot-részének filmezésén egy Frank Silva nevű férfi foglalkozott a díszletbeli bútorral. Franknek nem kellett volna megjelennie a Twin Peaks-ben, meg se fordult ilyesmi a fejemben. Épp Laura Palmer házában forgattunk és Frank a bútorokat tolta helyre a szobában. Én kint voltam a folyosón egy ventillátor alatt. Egy nőt hallottam: „Frank, ne told el azt a szekrényt. Ne zárd be magad a szobába.”

Erre elképzeltem Franket a szobában. Odaszaladtam hozzá és megkérdeztem: „Színész vagy?” Erre azt mondta: „Igen. Véletlenül” – mivel minden L.A.-beli lakos színész. És talán a földkerekség minden lakosa az. Azt mondtam neki: „Frank, benne leszel ebben a jelenetben.”

Fölvettük a szobát egy kameramozgásban, kétszer Frank nélkül és egyszer Frankkel, amint az ágy lábánál ül kővé dermedve. De azt nem tudtam, minek, vagy hogy milyen jelentőséggel bírhatna ez az egész.

Ugyanaznap este lementünk a földszintre, hogy fölvegyük Laura Palmer anyját a kanapén. Ott ült elkeseredetten és elkínzottan. Sikoltva fölugrik, amint maga elé idéz egy képet. Seannak, az operatőrnek követnie kellett a színésznő arcát, miközben az felugrott. Úgy tűnt, hogy nagyon jól sikerült a felvétel, ezért azt mondtam: „Megvolt – tökéletes, nagyszerű!” De Sean ellenkezett: „Nem, egyáltalán.”

- Mi történt?

- Valaki látszott a tükörben.

- Ki?

- Frank tükröződött.

Szóval ilyen dolgok történnek és álmodozásra késztetnek. És egyik gondolattól a másikhoz jutsz és ha utat engedsz nekik, új lehetőségek nyílnak meg előtted.”

*

Săptămâna trecută, în drum spre Bucureşti m-am apucat să citesc cartea lui David Lynch, apărută la Biblioteca de Film Humanitas. Cartea se intitulează Cum să prinzi peştele cel mare, dar din păcate subtitlul – Meditaţie, conştientizare şi creativitate ar putea lua locul titlului. Lynch explică efectul benefic al meditaţiei asupra munca şi viaţa lui. Poate nu trebuia să mă aştept din partea lui Lynch la prea multe anecdote şi mărturisiri din domeniul profesional. Oricum datorită lui „Elephant Man” şi „Twin Peaks” rămâne unul dintre regizorii mei preferaţi. Şi iată totuşi o poveste din carte despre filmările Twin Peaks.

„Când filmam episodul-pilot pentru Twin Peaks, aveam un om care se ocupa de mobila din platou, numit Frank Silva. Frank nu trebuia să apară în Twin Peaks – nici măcar nu îmi trecuse prin cap o asemenea idee. Dar filmam în casa Laurei Palmer şi Frank muta nişte mobilă prin camera ei. Eu eram pe hol, sub un ventilator. O femeie a spus: „Frank, nu muta dulapul acela. Nu te bloca în cameră.”

Şi mi l-am închipuit pe Frank în cameră. Am fugit la el, întrebând: „Eşti actor?” Iar el a spus: „Da, din întâmplare” – pentru că toate lumea din L.A. practică actoria. Şi poate că toată lumea de pe planetă. Atunci i-am zis, „Frank o să fii în această scenă.”

Am făcut o filmare panoramică a camerei, de două ori fără Frank şi o dată cu frank împietrit la baza patului. Dar nu ştiam pentru ce era sau ce însemnătate avea.

În aceeaşi seară, am coborât la parter pentru a o filma pe mama Laurei Palmer pe canapea. Zăcea acolo, tristă şi torturată. Deodată vede o imagine mintală şi sare ţipând. Sean, operatorul, a trebuit să-i urmărească faţa în timp ce sărea. Mie mi-a lăsat impresia că a făcut a treabă excelentă. Aşa că am spus: „Tăiaţi – perfect, superb!” Dar Sean a ripostat: „Nu, nu e aşa.”

- Ce s-a întâmplat?

- Era cineva reflectat în oglindă.

- Cine?

- Frank se vedea în oglindă.

Aşa că lucruri de genul acesta se întâmplă şi ele te fac să visezi. Şi de la o idee ajungi la o alta, iar dacă le permiţi să-ţi vină, ţi se deschid noi căi.”

David Lynch: Cum să prinzi peştele cel mare. Biblioteca de Film – Humanitas, Bucureşti, 2007. 89-90.