Înscris în: Mindennapi chestioare, Sentimenty | Etichete: india, linguistic, thank you
Két napja jöttem haza Bombayből és még mindig “shukhria”-val szeretnék köszönömöt mondani.
M-am întors din Bombay acum două zile. De fiecare dată vreau să mulțumesc spunând “shukhria” …
Înscris în: Uncategorized
Valami változott. Rajtam és bennem. Szerettem volna, ha orr-piercinget viselhetek. Vágytam rá. Megkaptam és teljesebbnek éreztem magam attól, hogy ott van az a csillogó pötty az orrom bal oldalán. Egyesek észre se vették, hogy valami változott rajtam, mások csodálkoztak, azt hitték, hogy korábban volt már ilyen testékszerem… és elkerülhetetlen volt, hogy sokan véleményezzék.
A szüleim és néhány ismerősöm nem látott ebben a változásban semmi mást, mint a lázadó tinik gesztusát; egy olyan gesztust, amihez túl öreg vagyok. Másokat rabul ejtett a pici orrékszer szépsége és ők is vágyni kezdtek egy hasonlóra. Aztán egy kurd barátom egészen természetesen viszonyult hozzá, mondván, a kultúrájában nagyon sokáig szokás volt a nők körében orr-piercinget viselni. Tegnap pedig egy belga-marokkói barátom megjegyezte, hogy a bal oldalon viselem, készülök férjhez menni?
Igen, ez az ékszer több mint fülbevaló vagy az exhibicionizmus megnyilvánulása. Keleten és közép-keleten viselték és viselik a nők. Mikor a lányok elég nagyok, hogy férjhez adják őket, orr-piercinget kapnak. Van olyan kultúra, ahol a férj adja a feleségének (kicsit olyan a jellege mint egy jeggyűrűnek), van ahol a női szervek helyes működéséért viselik. Az ajurvéda szerint a bal oldalon viselt orrdísz enyhíti a menstruációs görcsöket és könnyíti a szülést. Ezen felül hangsúlyozza az orrnak, a keleten egyik legerotikusabbnak tartott testrésznek a szépségét.
Mindenki maga választja meg, hogy miért visel egy ékszert és az mit jelent számára. Én most nőbbnek érzem magam.
Óvatos válogatásba kezdtem a szobámat és szekrényemet megtöltő tárgyak és ruhák terén. Fenyegtő lett a nagy halom holmi jelenléte. Mozgásképtelenné tesznek. Mikor útra kelek úgysem kell a negyede sem, különben sem létezik az a táska, ami befogadhatná mindazt a kacatot, ami felgyűlik pár év alatt.
A legrosszabb, hogy már nem is elég két kategória a szelekcióhoz, hogy van amit meg akarok tartani és amit nem akarok megtartani. Van olyan, amit szégyellek eldobni, mert emlék vagy ember köti. Ezeknek a tárgyaknak a felszámolásával kellene kezdeni.
A mai eredmény egyelőre: egy táska ruhával kevesebb. Holnapra legalább ennyi kell még.
*
M-am apucat de selecționarea precară a conținutului camerei mele și al dulapului, deoarece am început să simt amenințător prezența atâtor lucruri. Mă imobilizează doar. Oricum nu iau nici sfert din ele când călătoresc și nici nu există geantă atât de încăpătoare în care să împachetez toate dichisurile.
Partea cea mai proastă e că mi-am dat seama că nu îmi mai ajung două categorii de selecție: ceea ce vreau să păstrez și ceea ce arunc. S-a ivit categoria de „ceea ce mi-e jenă să arunc”; sunt obiecte care mă leagă de-o persoană sau vreun eveniment mai drag al vieții mele. Ar fi fost bine să încep cu ele.
Deocamdată pentru ziua de azi m-am oprit la o geantă de haine. Planul pentru ziua de mâine e un minim de tot atât.
Felfedeztem magamnak a hangomat. Túl sok érzelmi állapoton és izgalmon megyek keresztül ezekben a napokban és egyszer csak elkezdtem hangokat kiadni, hogy tudjak lélegezni megint.
Egyszer megkértek egy improvizációs tréningen, hogy adjak ki egy hangot, ami megfelel az akkori állapotomnak és hagyjam, hogy vigyen a hang, menjek, amíg tart. Akkor nem tudtam őszintén végezni a gyakorlatot. Tegnap egyszer csak elkezdett működni és vitt a hangom, de a világ végéig is elvihetett volna.
*
Mi-am descoperit vocea ieri. Simt atât de multe lucruri zilele astea că simt câteodată cum mă sufocă. La un moment dat am început să scot sunete, fără să le caut o forma și după aia am respirat mai ușor.
Mai de mult, la un antrenament de improvizație mi s-a cerut ceva asemănător: să scot un sunet, care îmi exprimă starea și să mă duc atât de departe cât mă duce acel sunet. Atuci n-am reușit să fac bine exercițiul, dar ieri am simițit cum merge de la sine. Și aș fi putut să mă duc până la capătul lumii.
Înscris în: Blogger
Am primit o leapsa de la Zdranga cu care a vrut sa ma readuca in viata “bloguala”, deci m-am hotarat sa accept provocarea si sa particip la acest joc. As vrea s-o dau mai departe Olguviei si Anei Pauper.
Descrierea jocului ar fi:
1. Put your music library on shuffle.
2. For each question, press the next button to get your answer.
3. You must write that song title as the answer to the question, no matter how silly it sounds! Most of the time they seem to work though, strangely enough.
Ce mi-a iesit mie… urmeaza:
1) IF SOMEONE SAYS “IS THIS OK?” YOU SAY?
The Tender Trap (Stacey Kent) Nicio data nu mi-a placut sa dau un raspuns direct la intrebari…
2) WHAT WOULD BEST DESCRIBE YOUR PERSONALITY?
From Off to On (The Knife) Aaaaahaaaahaaaaaa. Aici chiar a nimerit-o mr. Shuffle.
3) WHAT DO YOU LIKE IN A GUY/GIRL?
Little Red Rooster (Jesus and the Mary Chain). :”> oare se refera la casa si pasarile din curte?
4) HOW DO YOU FEEL TODAY?
You Go to My Head (Stacey Kent). Mi se urca la cap aproape orice, dar mai ales cineva.
5) WHAT IS YOUR LIFE’S PURPOSE?
Mushroom (Jesus and the Mary Chain). Cred ca lucrez impotriva starii de vegetare, deci probabil mushroom se refera la un fel de business de care ar merita sa ma ocup.
6) WHAT IS YOUR MOTTO?
There is a Kingdom (Nick Cave & the Bad Seeds). Si pot sa dau o fuga acolo. Oricand ar fi nevoie.
7) WHAT DO YOU THINK OF YOUR PARENTS?
Guitarman (Jesus and the Mary Chain). Sunt o persoana destul de ironica, dar asta ma depaseste chiar si pe mine.
WHAT DO YOU THINK ABOUT VERY OFTEN?
Nuba (Anouar Brahem). Adica nu gandesc very often. 
9) WHAT IS 2+2?
El Desierto (Lhasa de Sela). Ajung repede la infinit.
10) WHAT DO YOU THINK OF YOUR BEST FRIEND?
End (The Cure). Aste se mai poate interpreta. Until the end? Sau happy end? Sau tragic end? Sau…
11) WHAT DO YOU THINK OF THE PERSON YOU LIKE?
Assim que te despes (Cristina Branco). Asa cum iti iei ramas bun…
12) WHAT IS YOUR LIFE STORY?
Love is Stronger Far Than We (Herbie Mann). As fi oare un love-addict?
13) WHAT DO YOU WANT TO BE WHEN YOU GROW UP?
You take this Heart of Mine (Tindersticks). Un om fara inima, deci fara scrupule. Dar cine o sa-mi faca favorul de a-mi lua inima?
14) WHAT DO YOU THINK WHEN YOU SEE THE PERSON YOU LIKE?
A Strange Day (The Cure). Normal, ca nu s eintampla in fiecare zi!
15) WHAT DO YOUR PARENTS THINK OF YOU?
Kanun El Parking (Khaled Mouzanar). Cred ca inteleg la fel de putin ceea ce cred parintii mei despre mine cat titlul, care ar putea sa aiba vreo legatura cu parcarile, dar de ce ar fi atat de important pentru ai mei cum conduc, daca nici nu prea conduc in ultima vreme?
16) WHAT WILL YOU DANCE TO AT YOUR WEDDING?
O… Saya (A R Rahman & M.I.A.) O melodie destul de dinamica, deja vad cum o sa fugim in jur ca in scena acompaniata de aceasta muzica in Slumdog Millionaire. Si toata lumea o sa-si rupe hainele ca sa reconstruim scena asa cum trebuie! That’s’an order!
17) WHAT WILL THEY PLAY AT YOUR FUNERAL?
Pastoras da estrela (Cristina Branco) ce frumoooos, am sa devin “ciobanitza stelelor”. Mi-ar fi placut mai mult la ambitzii.
18) WHAT IS YOUR HOBBY/INTEREST?
Upon Encountering the Crippled Elephant (Clap Your hands Say Yeah). Circul, numai circul! Si nori pink.
19) WHAT IS YOUR BIGGEST SECRET?
Paco de Renaldos Dream (Tindersticks) deci ramane cel putin ceva misterios…
20) WHAT DO YOU THINK OF YOUR FRIENDS?
Primary (The Cure) Cine sa fie mai important?
21) WHAT WILL YOU POST THIS AS?
Favourite Game (dEUS). No comment.
Înscris în: Cogiting, Uncategorized | Etichete: changes, no matter what, Portugal, travel
Sejtem, hogy sokminden fog változni az elkövetkező évben. Az a különös, hogy ennek a megérzésnek semmi köze az új esztendőhöz, pedig igazán elkezdhettem volna készülni rá még január elején.
Újabb portugáliai utamról írhatnék még tíz bejegyzést vagy legalább halogathatnám, de ebből is legfeljebb csak néhány kép marad. Sok a mesélnivaló, kevés a megosztanivaló. Ismét csak a “nagyközönség” számára túl általános megjegyzéseket tehetnék, a részleteket meg személyesen úgyis elmondom azoknak, akik érintettek vagy érdekeltek. Annyiban viszont érintett a blog, hogy életre fog kelni, mert valahol le kell csapódnia a zavaros időszakoknak.
*
A început primăvara și de-abia acum îmi dau seama că 2oo9 ar putea să-mi aducă multe schimbări. Ar fi fost bine să știu asta deja de revelion, la începutul anului, dar totul a decurs prea normal și nu simțeam încă nimic din trecerea dintr-un an în altul.
Iar am ajuns într-o perioadă ”post-portugheză”, despre care aș putea să scriu vreo zece posturi, dar n-am s-o fac. Probabil că rămân doar câteva poze. Aș fi multe de povestit și prea puține lucruri de împărtășit. Aș face comentarii prea generale ”marelui public”, iar cei care sunt interesați sau participanți ai întâmplărilor află oricum în detaliu. Blogul oricum e afectat de schimbări, fiindcă e un loc bun pentru precipitații.
Înscris în: Mindennapi chestioare | Etichete: bucuresti, travel, verbal incontinence
Néhanapján babonás vagyok és ha az a benyomásom, hogy minden égi és földi erő azon munkálkodik, hogy ne utazzak el Bukarestbe, biza elbizonytalanodom, hogy lehet, hogy mégiscsak azért van az, hogy órákat állok sorba vonatjegyért és lekésem a vonatom, hogy a legtöbb bukaresti barátom elhagyja a várost, hogy újból rémaálmaim vannak, hogy fél napig iszonyú fejfájással küzdök és az állomáson levő gyógyszertár ment meg a fájdalmaktól, a szédüléstől és a hányingertől. Az egyedüli pozitív jel, hogy hónapok után végre sikerült a városban kapnom Adrian Sitarut, hogy interjút készíthessek a Filmtettnek.
Tehát, ennyi rossz előjel után, az egyedüli kényszerítő pozitívum hatására íme, itt vagyok megint. Esik az eső, nem hoztam ernyőt, az itt maradt pár ismerősöm dolgozik estig én meg amióta leszálltam a vonatról (ami természetesen késett másfél órát), lelkesen figyelem a környezetem egy megymagyarázhatatlan mosollyal képemen.
*
Câteodată devin superstițioasă, când am impresia că toate puterile cerului și a pământului încearcă să mă oprească, să nu mă duc în București, evident, de aceea stau ore la casa din gară, de aia îmi pierd trenul stând la rând, de aia îmi pleacă pt week-end-ul ăsta 90% din prietenii mei și cei rămași lucrează, evident, nu contează că e sfârșitul săptămânii, apoi am coșmaruri, și jumat de zi dureri groaznice de cap și amețeli, de care mă salvează doar farmacista din gara din Cluj. Singurul semn pozitiv e că după luni de zile am reușit să-l prind pe Adrian Sitaru în București, așa că pot să fac interviu cu el pentru Filmtett.
Deci după atâtea rele, la ”presiunea” singurului lucru bun, iată, am ajuns, din nou. Plouă și n-am umbrelă, aștept seara ca acei câțiva oameni cu care vreau să mă întâlnesc să fie liberi, dar de când am coborât din tren (care a întârziat o oră jumate) mă uit în jur cu entuziasm cu un zâmbet de neînțeles pe moaca mea.
Înscris în: Mindennapi chestioare | Etichete: mood, nice, verbal incontinence
Ieri am auzit o poveste minunată la curs. Un profesor de la master ne-a zis că a predat informatică în cadrul unui proiect educaţional pentru persoane din mediul rural. La acest curs a observat o femeie, care mişca mouse-ul, se uita la monitor la mişcarea curzorului şi râdea.
M-a emoţionat povestea asta cu femeia fericită, surprinsă de noutăţile tehnologice. Îi doresc entuziasmul şi atitudinea copilăreasc, aş vrea să mă bucur şi eu descoperind că mouse-ul mişcă săgeata de pe ecran.
*
Az utóbbi időszak kedvenc történetét hallottam tegnap kurzuson. A tanárom, aki mesélte részt vett egy vidékieknek szóló tanügyi projektben: informatikát tanított falusiaknak. Észrevett egy nőt, aki az óráján azzal töltötte az időt, hogy mozgatta az egeret, figyelte a képernyőn a kurzor mozgását és nevetett.
Meghatott valahogy ez a boldog nő, aki úgy rá tudott csodálkozni arra a számítógépre. Szeretnék ilyen lelkes lenni és ilyen gyerekien örülni annak, hogy az egér működteti azt a nyilacskát a monitoron.
